A parlamenti ciklus utolsó hónapjaiban új Házszabályt akar a kormánypárti többség elfogadtatni. A Fidesz képviselői szerint ennek egyik legfontosabb eleme, hogy általános szabály szerint egy törvényjavaslat benyújtása és az általános vitájának elkezdése között hat napnak kell eltelnie. A Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy a jelenlegi parlament mennyire tartja be ezt a szabályt.

Már a Fidesznek is gyors a törvényalkotás tempója?

Az új Házszabály tervezete kimondja, hogy az általános vita legkorábban a törvényjavaslat benyújtását követő hat nap elteltével kezdhető meg. Természetesen ez alól lehet kivétel tenni, de ez sürgősségi eljárás esetén félévente 6 alkalommal kérhető, és ehhez kétharmados többség kell, vagy kivételes eljárásban félévente négyszer egyszerű többséggel. Ezenkívül is fenntart egy kiskaput a tervezet a házszabálytól való eltérés lehetőségét, de ez már kétharmadot és ezen belül is legalább öt ellenzéki képviselő támogatását igényli.

A tervezet szerint a Fidesz-KDNP parlamenti többség sürgősségi és kivételes eljárásokat együttvéve félévente legfeljebb 10 alkalommal engedné, hogy rapid törvényalkotás legyen a következő parlamenti ciklusban.

A Policy Agenda megvizsgálta a mostani parlamenti ciklus teljes törvényalkotási folyamatát. A 844 elfogadott törvényből 278 esetben a benyújtástól számított 6 napon belül került sor az általános vitára. Amennyiben a tervezett Házszabály már életbe lépett volna, akkor ez idáig valójában csak 70 alkalommal lehetett volna ezzel a fegyverrel élni, azaz 208 törvény Házszabály ellenesen született volna meg.

Nem volt egyetlen olyan félév sem, amikor 10 alatt lett volna a sürgősséggel tárgyalt törvények száma. Még 2011 első félévében sem, amikor pedig a legkisebb volt a törvényhozás leterheltsége Magyarország soros Európai Unióban betöltött elnöksége miatt.

Frakciókormányzás kontra Házelnök?

A médiában megjelent információk alapján az új Házszabály megszületését az Országgyűlés elnöke szorgalmazta. Láthatólag, ezt támasztja alá több, a törvénykezési tempót bíráló megjegyzése, Kövér László nem feltétlenül támogatja azt a jogalkotási munkát, amelyet frakciókormányzásnak nevezünk.

Magyarországon a Fidesz-KDNP által bevezetett frakciókormányzásnak két jellegzetessége van. Egyrészt a korábbi ciklusoktól eltérően a kormányhoz képest megnőtt a képviselők által beadott és elfogadásra is került törvényjavaslatok száma. Másrészt a frakciókormányzás előszeretettel él a rapid törvényalkotás eszközével. Ennek tipikus példái a pénteken benyújtott és hétfőn elfogadott törvényjavaslatok. Jól jellemzi ezt a kapkodó törvényhozói munkát, hogy csak ebben az évben 18 olyan törvényjavaslat volt, ahol a benyújtás és az általános vita elkezdése között maximum 1 nap telt el. Ez pedig nyilvánvalóan semmifajta felkészülési lehetőséget sem biztosít a képviselők számára. Ez főként az ellenzék  lehetőségeinek a csorbítását jelentette.

A jogalkotási munka minősége egyértelműen romlik, ha a folyamat megkerüli a kormányzati apparátust, az előzetes társadalmi egyeztetéseket. A frakciókormányzás egyrészt ugyan erőt mutat kifele a társadalom számára, mivel a cselekvőképességet sugározza, de folyamatos korrekciós kényszert is okoz, amely a kormányzóképességét kérdőjelezi meg a kormánypártoknak.

A mostani Házszabály tervezet azt sugallja, hogy a Fidesz kizárólag Kövér László nyomására akar szakítani a saját maga által kialakított gyakorlattal, miután eddig sem voltak erre rákényszerítve. Persze kérdéses, hogy egy újabb parlamenti ciklus esetén Kövér László óhajának megfelelően tényleg megszűnne a frakciókormányzás, vagy a Házszabály megkerülésével folytatódna a mostani hektikus törvényalkotási tempó.