A Nemzeti Foglalkoztatási Alap célja, hogy az állam az adófizetők pénzéből, a foglalkoztatás javítását, a munkanélküliség kezelését és a képzési rendszer fejlesztését segítse elő. Amikor munkaerőhiány van akkor ez az egyik forrás arra, hogy korrigálni lehessen a munkaerőpiac helyzetén. A Policy Agenda elemzése azt mutatja meg, hogy milyen mértékben leépült ez a rendszer.
Nemzeti Foglalkoztatási Alap haszna
A Policy Agenda tavalyi elemzésében már bemutattuk, hogy milyen mértékben alakult át a foglalkoztatási alap bevételi és kiadási oldala is. Az idei évben csavart a rendszeren a kormányzat egy kicsit.
Nemzeti Foglalkoztatási Alap egyik bevételi lába a munkajövedelem utáni befizetések. Az egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék egy része, valamint a szociális hozzájárulási adó, szintén évente megállapított része az egyik ilyen jellegű bevételi forrás. A másik pedig a szakképzési hozzájárulás teljes egésze. Ezekből illetve lényegében az Európai Uniótól kapott visszatérítésekből „működik” a Nemzeti Foglalkoztatási Alap.
Az NFA három feladatot kell, ellásson. Egyrészt a már munkanélküliek számára támogatást kell nyújtania a munkát kereséshez (kiegészítve egy átmeneti pénzügyi segítséggel), másrészt a helyi foglalkoztatási krízisek kezelését, új munkahelyek létrehozásának ösztönzését kell biztosítania. A harmadik feladat a szakképzéshez, átképzéshez szükséges források biztosítása, a programok menedzselése.
Azt, hogy mennyi a pontos bevétele az Alapnak az éves költségvetésben döntik el. Valójában semmilyen köze sincsen ahhoz, hogy mennyien dolgoznak, vagy mennyi a munkaadók, munkavállalók befizetése.
Változást hoz az idei év?
Az adatok azt mutatták miközben 2010-2011-ben 330 milliárd forint volt a bevételi oldala az alapnak, tavaly 10%-kal emelkedett. Inflációval és a foglalkoztatotti létszám emelkedésével is számolva látható, hogy reálértéken csökkentek az NFA bevételei. Ehhez társultak a kiadások is, amelyek bizonyos években hiányt eredményeztek, míg máskor többlettel zárták az alap költségvetési évét.
Az idei tervekben azonban mintha egy trendfordulót látnánk. A tavalyi 361 milliárd forintról 454 milliárd forintra nőtt a bevételi oldal, és nominális értéken hasonló mértékben a kiadási oldal. úgy tűnik, hogy ismét fontosak lesznek a közfoglalkoztatási eszközrendszeren kívüli munkaerőpiaci eszközök.
Érdemes alaposabban megnézni ezt a vélt közpolitikai változást. A részletes adatok azt mutatják, hogy lassan kúszik egyre feljebb az álláskeresési támogatásra, aktív eszközökre és EU-s támogatásból finanszírozott programokra költött költségvetési források nagysága, de ez idén kb. 13 milliárdos növekedést jelent csak. Elvileg a közfoglalkoztatásra is 7 milliárd forinttal több kerül elköltésre, mint tavaly (ez véleményünk szerint erősen túltervezett összeg, és a közfoglalkoztatotti létszám várható csökkenése miatt „marad” pénz ezen a soron). Ez a kettő összeg valójában nem fedezi le a 90 milliárd forintos kiadásnövekedést.
Nemzeti Foglalkoztatási Alap helyzete 2010-2019.
(mrd Ft)
| 2010. | 2012. | 2014. | 2015. | 2016. | 2017. | 2018. | 2019. (t) | |
| (EU támogatásból és munkaerő-piaci járulékból származó bevétel | 219,6 | 169,9 | 175,6 | 184,8 | 201,6 | 240,8 | 262,4 | 354,6 |
| kiadás (álláskeresési támogatás+aktív eszközök+EU támogatás) | 222,5 | 144,8 | 132,3 | 132,1 | 134,9 | 157,9 | 181,3 | 194,3 |
| közfoglalkoztatás | n.a. | 132 | 225,5 | 270 | 269 | 266,1 | 173 | 180 |
| Nemzeti Foglalkoztatási Alap összes kiadása | 344,6 | 393 | 337,7 | 427,3 | 437,9 | 460,1 | 389,3 | 484,8 |
| Összes bevétel | 344,5 | 392,7 | 337,7 | 354,8 | 430,6 | 522,3 | 361,1 | 453,9 |
(t) –terv adat a költségvetési törvényben
Valójában a kormány 70 milliárd forintot „átfolyat” a Nemzeti Foglalkoztatási Alapon, hiszen a bevételek közül ekkora befizetést rendelnek el a központi költségvetés számára. A magyarázat szerint ez a forrás az állami fenntartású szakképző iskolák működésére, illetve a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülők ellátására kerül elköltésre.
Ezek közül egyik sem új feladat. Azaz 2018-ban, és az előtt is költött forrást ezekre az állam, és nem volt szükség arra, hogy ehhez költségvetési forrásokat folyassanak be a Nemzeti Foglalkoztatási Alaphoz, majd onnan átutalják a költségvetés egyéb számláira.
Valójában annyi történt, hogy miközben apadnak a közfoglalkoztatásra szánt pénzek, és ezáltal csökkent a kiadási oldala a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak, ezért mesterségesen emelték ezt a forrásoldalt, ezzel mérsékelve a foglalkoztatási rendszert érő pénzügyi kritikákat.
A probléma nem csak a bűvészkedés
A Nemzeti Foglalkoztatási Alap célja, hogy segítse a munkaerőpiac működését. Ebben a tekintetben a közfoglalkoztatás csak egy társadalmi réteget jelent – még ha az egyik legnehezebb helyzetben lévőt -, és nem a teljes skáláját a munka világának. Ezzel szemben 2012 és 2018 közötti időszakban az NFA bevételeinek 55%-a került elköltésre a közfoglalkoztatás rendszerében.
Természetesen nem a közfoglalkoztatottakra elköltött források nagyságával van a fő probléma. Egyéni szinten ez a pénz ugyanis a minimálbér töredékére elég csak, miközben ugyanúgy nyolc órás napi munkát kell végezniük ezeknek az embereknek. A probléma legfőképpen az, hogy a GDP növekedéséből nem részesült ez a terület. Miközben a munkaerőhiány éppen, elsőre talán meglepőnek tűnik, arra irányítja rá a figyelmet, hogy szükség van átképzésekre, mobilitást segítő programokra, amelyek hatékonyabbá teszik a gazdaság egészét. Ezt a feladatát csak kismértékű forrásokkal tudja ellátni a magyar költségvetés.
Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság adatai szerint míg 2010-ben (át)képzésre 48 millió eurót költött a magyar állam, 2016-ban ez már csak 23,6 millió euró volt (2010-es euró szinten számolva mindkettő). Tendenciát tekintve a környező EU-s tagállamok közül a sor végén állunk ezzel.