A miniszterelnök évértékelő beszédének hangsúlyos eleme volt az elmúlt évek javuló demográfiai trendje. Az értékelés szerint a termékenységi mutató jelentősen nőtt az elmúlt években. Ez pedig, ahogy elmondta: a családtámogatási rendszernek köszönhető. Ennek kapcsán a Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy mit mutatnak a demográfiai adatok, tényleg van-e ok-okozati összefüggés az egyes lépések között?

Hogy áll a magyar társadalom?

A magyar társadalom öregszik, a lakosság átlagéletkora nő, és csökken a népességszám. A rendszerváltás idején 10 millió 374 ezer ember élt Magyarországon, 2008-ban a gazdasági válság kezdetekor 10 millió 45 ezren, ma már csak 9 millió 798 ezren vagyunk. Nagyobb időtávban nézve, az átlagéletkor 36,1 év volt a rendszerváltás idején, aztán 2008-ban 39,4 év, míg 2016-ban már 41,9. Azaz majdnem 6 évet „öregedett” a társadalom. Ez a környező országokban mindenhol alacsonyabb.

Jelentős problémát okoz ugyanakkor, hogy csökkent a születendő gyermekek száma, ebből következően nincs elegendő utánpótlás a társadalmunk lélekszámának fenntartásához. A rendszerváltáshoz képest kb. 27%-kal kevesebb gyerek születik évente. Ez a folyamat pedig öngerjesztő módon járul hozzá a született gyerekek számának folyamatos, bár ingadozásokkal megfigyelhető csökkenéséhez.

Egy-egy kormány tevékenysége nehezen ítélhető meg az adott évben született gyermekek száma alapján. Ha ugyanis összehasonlítanánk a szocialista-liberális kormánykoalíció idejét az eddig eltelt hét évvel, akkor azt az eredményt kapnánk, hogy éves átlagban kb. 6%-kal több gyerek született korábban, mint most. Ez azonban nem alkalmas mutató arra, hogy megítéljük bármelyik kormány demográfiára gyakorolt hatását.

E mögött az adat mögött valójában a 15-49 év közötti nők számának a csökkenése áll (sőt, az 1000 férfira jutó nők száma is minden évben kissé alacsonyabb). Ebben a tekintetben Magyarország majd nem a legrosszabbul áll, hiszen a 10%-os csökkenéssel csak Romániát előzi meg.  Míg déli szomszédunknál 17%-kal csökkent az ebben a korosztályban élők száma 1990-hez képest, addig Csehország (-7%), Lengyelország (-4%) és Szlovákia (0%) előttünk áll.

Nem elvonatkoztatható probléma mindettől, hogy a nők várható életkora – Romániával együtt – nálunk a legalacsonyabb (79,21 év). Ez pedig az egészségügyi rendszer, a prevenció, a táplálkozás egyenes következménye.

Mire büszke a kormány?

A miniszterelnöki évértékelőben említett „örömteli demográfiai elem” a teljes termékenységi mutató javulása volt. Orbán Viktor kiemelte, hogy ebben a mutatóban 1,23-ről 1,49-re „lépett előre” az ország. Ez a szám az élve született gyermekek számának az arányát fejezi ki a szülőképes korú (15-49 év közötti) nőkhöz viszonyítva. Való igaz, hogy 2011-ben nagyon alacsony szinten állt ez a szám, míg 2016-ban már jobb volt a helyzet. De sajnos az is igaz, hogy a 2017-es adat újra csökkenést mutat (legalábbis az első tizenegy hónap tényadatai alapján erre lehet következetni).

A kormány által büszkén hangsúlyozott demográfiai mutató két adattól függ tehát. Ezek közül az adott évben született gyermekek száma még csökkent is ebben a kormányzati időszakban, az előző kormányzati ciklushoz viszonyítva. Az arányszám javulása éppen annak köszönhető, ami problémát is jelent egyben: azaz a 15-49 éves korosztályba tartozó nők számának a csökkenése.

Mire lehet számítani?

Az egész kérdés abból a szempontból izgalmas, hogy a miniszterelnök által sikerként elkönyvelt teljes termékenységi mutató növekedése valóban a probléma megoldásához vezető út? A problémát ez esetben az jelenti: meg lehet-e állítani, vagy csökkenteni lehet-e a társadalom létszámának csökkenését.

Ehhez két út vezet egyszerre. A várható életkor emelése (jobb egészségügy, hatékonyabb megelőzés) és a születendő gyermekek számának emelkedése. Az Európai Unió (Eurostat), a Központi Statisztikai Hivatal, az ENSZ és a Világbank előrejelzései azt mutatják, hogy csökken az elkövetkező években a lakosság száma. A KSH által alkalmazott becslés szerint alapesetben ez 16%-os csökkenés is lehet 2040-re. Érdekesség, hogy mindezt úgy éri el az ország, hogy emelkedik a teljes termékenységi mutató, és eléri az 1,6-es értéket.

Magyarország és a versenytársak demográfiai folyamatai

ország	Teljes termékenységi mutató (2015)	születéskor várható élettartam (nők)	szülőkorú nők (15-49 év) létszámának változása (2016./1990.)	élve született gyermekek létszámának változása (2015./1990.)	Társadalom létszámának változása -ENSZ prognózis (2050/2015) – %
Magyarország	1,45	79 év	-10%	-27%	-15,6%
Csehország	1,57	81,6 év	-7%	-15%	-5,5%
Lengyelország	1,32	81,6 év	-4%	-33%	-14,2%
Szlovákia	1,4	80,2 év	0%	-31%	-9,8%
Románia	1,58	78,7 év	-17%	-37%	-22,1%

forrás: KSH, Eurostat, ENSZ adatai alapján

Nagyon nehéz megítélni, hogy egy kormány valóban tud-e bármilyen közpolitikai akcióval hatást gyakorolni a születendő gyermekek számára. A több éve meglévő családi adókedvezmény rendszere – amely a gyermekek számától függően biztosít adókedvezményeket -, azután a CSOK, illetve egyéb kisgyermekes anyákat támogató programok hatása, ahogy láttuk nem mutatkozik meg az adatokban. Pontosabban: az adatok azt mutatják, kevesebb gyerek születik ebben a kormányzati időszakban, mint korábban.

• Ha részletesebben megnézzük a számokat azt látjuk: 2011 és 2017 között 5,5%-kal csökkent a 18 év alattiak létszáma. Ha a háztartások jövedelme alapján nézzük a kategóriákat, akkor a kiskorúak 50%-a a legalsó három decilisbe tartozó családoknál él. Ebben a körben több, mint 6%-kal csökkent a gyermekek száma 2010 óta. A középosztály (4-7. decilis) esetében minimális (0,2%-os) csökkenés figyelhető meg, míg a felső három decilisbe tartozók esetében 15%-kal kevesebb gyermek van 2017-ben, mint 2011-ben.

Az adatok alapján nem tűnik bizonyítottnak, hogy a kormányzat által kialakított családtámogatási rendszer úgy működne, hogy meg is akadályozná a társadalom lélekszámának csökkenését. Azt sem látjuk, hogy a kormány által preferált középosztályban több gyerek lenne. Sőt, igazából azon sem lehetett változtatni, hogy a gyerekek fele a lakosság alsó három tizedében él.

Ugyanakkor – és ezt is fontos aláhúzni – nem állítható az sem, hogy a 2010 előtti kormányzás jobb lett volna ebből az aspektusból. Bár több gyermek született akkor, mint 2010 után, de ez önmagában nem a kormány eredménye, hanem az akkor még magasabb szülőkorú nők létszámának köszönhető.