A kormány radikálisan elkezdte lefaragni a közmunkások számát. Egy évvel ezelőtti állapothoz képest kb. 50 ezerrel kevesebben kapnak munkát. Mi lett ezekkel az emberekkel? Hova kerül az erre a célra tervezett pénz, és milyen társadalmi változásokat okozhat a most alakuló folyamat? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Policy Agenda elemzése.
Jelentős csökkenés, de milyen áron?
A közmunkarendszert élesen kritizálták az ellenzéki pártok, a civil szervezetek, a szakértők, és az Európai Bizottság is. A kritikák főleg a rendszer hatékonyságára irányult. Egy jól működő gazdaságban a közmunka egy átmeneti foglalkoztatási lehetőség, amely időlegesen mentőövet jelenthet a munkájukat elvesztők számára. Ott azonban a megoldás kisméretű, személyre szabott, és nem csak az életben maradást lehetővé tevő rendszert jelent. A magyar sajnos nem ilyen.
Egyrészt a tömeges közmunkarendszer „fénykorában” egyszerre havi átlagban 200-220 ezer embert is foglalkoztatott, mindezt a minimálbér töredékéért, és gyakran kitörési lehetőségek nélkül. Azaz nem valósult meg az átmeneti jelleg a rendszerben, hanem sokkal inkább annak az esélye volt nagy, hogy minél hosszabb ideig közmunkásként dolgozik valaki, annál tovább marad bent a rendszerben.
A kormány főként a munkaadók nyomására döntött úgy, hogy csökkenteni kell a közfoglalkoztatottak számát. Elfogadták azt a munkaadói szervezetektől indult hipotézist, hogy főleg az idénymunkák idején a közmunka csak növelte a munkaerőhiányt.
A Belügyminisztérium adatai alapján 2017. júniusában átlagos havi létszámban a tavalyi 246 ezer fő helyett már csak 184 ezer fő dolgozott közmunkában. Ez a KSH adatai szerint ez év első félévében 172 ezer főt jelentett, míg tavaly ugyanebben az időszakban 201 ezer főt. Azaz már féléves szinten is van egy 15%-os létszámcsökkenés.
Elsőre úgy tűnhet, hogy ez a létszám akár meg is jelenthetett az elsődleges munkaerőpiacon. Legalábbis, ha azt nézzük, hogy tavalyhoz képest 77 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ugyanakkor területileg nézve már nem ennyire egyszerű a kép.
régió | foglalkoztatottak számának változása (2017.II. n.év/2016.II. n.év.) | közfoglalkoztatottak számának változása (2017.II. n.év/2016.II. n.év.) |
Közép-Magyarország | +18,3 ezer fő | -6 ezer fő |
Közép-Dunántúl | +13,7 ezer fő | -3 ezer fő |
Nyugat-Dunántúl | +18,1 ezer fő | -2 ezer fő |
Dél-Dunántúl | -2,1 ezer fő | -5 ezer fő |
Észak-Magyarország | +6,9 ezer fő | -7 ezer fő |
Észak-Alföld | +19,6 ezer fő | -12 ezer fő |
Dél-Alföld | +2,3 ezer fő | -5 ezer fő |
Ország összesen | +76,9 ezer fő | -40 ezer fő |
adatok: KSH, Belügyminisztérium
Korábbi elemzéseinkben is írtuk – amikor a közmunkarendszer leépítésének lehetőségeit elemeztük – hogy egy ekkorára nőtt rendszert csak fokozatosan, és területi szempontokat nézve óvatosan szabad csak csökkenteni.
Ez év második negyedévében a BM területi adatai alapján 40 ezer fővel csökkent a közmunkások havi átlaglétszáma. Ennek a csökkenésnek 60%-át a keleti országrész adta, a fejlettebb Közép-Magyarország Régió 15%-ot, míg a nyugati országrész 35%-ot.
Ha ugyanezt megnézzük a foglalkoztatotti létszám növekedése alapján, akkor látszik, hogy a keleti országrész a növekedés 37%-át, a nyugati régiók 39%-ot, míg Budapest, és Pest megye 24%-ot adott. Azaz arányait tekintve a keleti megyék sokkal többet kellett, hogy elbocsássanak a közmunkásaik közül, mint amennyivel hozzájárultak a foglalkoztatotti létszám növekedéséhez.
Amennyiben mélyebben megnézzük az adatokat, még borúsabb kép rajzolódik kép. Valójában a Dunától keletre eső megyék esetében egyedül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt a statisztikai hibahatárt meghaladó foglalkoztatotti létszám-emelkedés (15 ezer fő). Ha ezt a megyét kivesszük a képből, akkor az látszik, hogy a keleti országrész nyolc megyéje 14 ezer fős növekedést produkált a foglalkoztatotti létszámban, miközben a közmunkásaiból elvesztett 19 ezer főt.
Mi lesz a pénzzel?
A közfoglalkoztatási programra a kormány 325 milliárd forintot szánt ebben az évben. Ez már azért is érdekes, mert tavaly is csak 269 milliárd forintot költöttek el. Látszott, hogy a kormány nem tudja, nem akarja a programban résztvevők számát növelni. A mostani költségvetési adatok azt mutatják, hogy inkább 250 milliárd forint közelében áll meg az idei kassza tényleges költése, azaz év végén még marad más – általában politikai – célokra felhasználható pénz. Igaz, hogy ebből már elvileg 40 milliárd forintot átcsoportosítottak évközben foglalkoztatási és képzési programok támogatására.
Elviekben helyes, hogy a kormány a korábbi 16 milliárd forintról 56 milliárd forintra növelte az aktív munkaerőpiaci-programokra szánt pénzeket. És az is érthető, hogy ezt a tulajdonképpen soha teljesen elkölteni nem tervezett közmunka-kasszából teszi. A nagyobb probléma azonban az, hogy az állam a mega-közmunkaprogram mellett elfelejtette, hogy milyen feladatai vannak a munkaerőpiac segítésében. Erre vall, hogy az első hét hónap után az aktív munkaerőpiaci kasszának csak 8%-át költötték el. Fent áll a veszély, hogy ténylegesen ezek a pénzek bennragadnak a költségvetésben. Így a munkáltatók, és a munkavállalók befizetéseiből álló Nemzeti Foglalkoztatási Alap pénzei teljesen más célra kerülnek felhasználásra.
Eközben a közmunkarendszer leépítése területei alapon átgondolatlanul halad, és a munkaerőpiaci szempontból nehéz helyzetű keleti megyék (kivétel Szabolcs-Szatmár) esetében több közmunkás kerül „utcára”, mint amennyi embert összesen felszív a gazdaság. Ez tovább növeli a területi egyenlőtlenségeket, és minden szempontból növeli a szétszakítottságot.