Az elmúlt hetekben a lex-CEU és a civilek elleni ún. „átláthatósági” törvény miatt 2010 óta a legnagyobb folyamatos utcai demonstrációk zajlanak. Egyre élesebbnek látszik a törésvonal a kormánypártok és az ellenzék között. Felmerült a teljes parlamenti kivonulás, a következő választások bojkottálása. Közben folyik a törvénykezés, és kétharmados ügyekben segítségre szorul a Fidesz. A Policy Agenda elemzésében azt vizsgálta, hogy milyen stratégiák vannak az ellenzék előtt, kell-e ténylegesen a kétharmad a Fidesznek?

Nincs kétharmad, van kétharmad

A Policy Agenda tavaly decemberi elemzésében bemutatta, hogy a kétharmados többségét elveszítő kormánypárti frakciók 55 esetben képesek voltak sarkalatos többséget igénylő törvény módosítására. Ha pártonként nézzük meg, akkor az látszik, hogy a legtöbb kétharmados törvény a Jobbik támogatásával ment át. A szavazások 52%-a esetében segítették ki a kormányt. A 38 esetből 17-nél csak egyedüliként álltak ki a kormány kezdeményezése mellett.

Az azóta eltelt időszakban három törvény módosításához járult hozzá az ellenzék egy része. Az egyik egy régóta húzódó probléma megoldására tett pontot, amikor a kistelepülési polgármesterek fizetésének megemelésére került sor. Ezt a képviselőcsoporttal rendelkezők közül egyedül az LMP nem támogatta. Egy agrártörvény módosítását konszenzusban fogadták el, míg az energetikai törvény ismételt (vissza)módosítását a Jobbik szavazatával vitte át a kormányoldal.

2017-ben az első két kétharmados szavazásra április 19-én került sor, ahol belügyi tárgyú törvényekhez, valamint a Magyarországi Református Egyház részére ingyenes ingatlanátadásról szóló törvényhez kellett ellenzéki támogatás is. Ezt végül a Jobbik egyedül biztosította.

Mihez kell még kétharmad?

A május végi időszakban jelen pillanatban kilenc olyan törvényjavaslat van az Országgyűlés előtt, amelyeknél szükség van a jelen lévő képviselők kétharmadának támogatására. Ilyen a büntetőeljárásról szóló törvény, az erdőkről szóló törvény, a halgazdálkodási törvény, nemzetközi bűnügyi együttműködést szabályozó törvények, a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos törvény, illetve ezzel együtt a bírósági végrehajtás szabályait módosító törvény, valamint állami ingatlanok egyházi tulajdonba adásáról szóló törvény. Ezeket elvileg májusban szeretné elfogadtatni a parlamenti többség.

Ezenkívül van három törvényjavaslat, amelyek ugyan benyújtásra kerültek, de egyelőre nem szerepel konkrét tárgyalási időpont ezek mellett. Az egyik a régóta húzódó bírósági szervezet átalakításáról szóló törvényjavaslat, amely még az előző ciklusban került benyújtásra, de végül nem erőltette ennek elfogadását a Fidesz. Valamint szintén régóta húzódik egy nemzetközi szerződés (Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó) kihirdetése.

A harmadik törvényjavaslat, amely kétharmadot igényel, de egyelőre parkoló pályán van, a kisebb politikai vihart kiváltott kezdeményezés, amely az Országos Vadászkamarának adott volna át ingyenesen egy állami ingatlant. Ezt eredetileg MSZP-s képviselőkkel közösen nyújtotta be a Fidesz-KDNP, de az ellenzékiek a felháborodás hatására kihátráltak az ügy mögül.

Fontos leszögezni, hogy a fent említett kilenc törvényjavaslat (van, amelyikben a kétharmados rész csak néhány paragrafus) el nem fogadása nem okoz komoly problémát. Nem olyan ügyekről van szó, amelyek miatt az ellenzéknek bármilyen szempontból is kötelessége lenne támogatni a kormányt. Ezért van politikai manőverezési lehetőség ezekben mindegyik párt számára.

Milyen ellenzéki stratégiák vannak?

Normál demokratikus „ügymenet” esetében nem kétséges, hogy vannak kérdések, amikor a kormánypártok és az ellenzék alkukényszerben van egy-egy ügy elfogadása miatt. A mai magyar politikai helyzetben ez azonban nem ennyire egyszerű kérdés. A kétharmados ügyekben eddig főpartnernek számító Jobbik, egyre élesebben kerül szembe a Fidesszel. A pártelnök magánéletének támadása a kormánypárti sajtóban, a Simicska-ügy, az ügynökvádak felemlegetése megkérdőjelezi, hogy meddig akar szakpolitikai ügyekben együttműködni a két párt. Egyelőre, mintha ezt a döntést nem merték volna meghozni.

Az MSZP esetében ez főkképpen azért válik éles kérdéssé, mert a Demokratikus Koalíció azzal akar szavazatokat szerezni, hogy az MSZP-t (vagy legalábbis képviselőinek egy részét) kollaborációval vádolja. Ezért kellett látványosan visszalépnie a pártnak a korábban említett vadászkamarai ingatlanátadási törvénytől. A DK parlamenti politizálást elutasító magatartása érezhetően hatással van az MSZP működésére is.

Az LMP, amely a második legtöbb ügyben volt a kormány partnere az eddigi időszakban, nyilvánvalóan nem akar olyan szerepbe kerülni, hogy egyedüliként áll a kormány mellé. Ez főképpen az alkotmánybírák tavalyi megválasztása óta érzékeny kérdés a pártnál. Azaz mindegyik ellenzéki párt döntési helyzetbe van (ez igaz a képviselőcsoporttal nem rendelkezőkre is, mint a DK, Együtt, Liberálisok).

Az egyik út az ellenzék számára az együttműködés minden lehetőségének megtagadása. Azaz semmilyen ügyben, még ha az szakpolitikai is nincsen együttműködés a kormánnyal. Ha az ellenzék úgy érzi, és azt akarja megjeleníteni a választóik számára, hogy Orbán-rendszer nem demokratikus, akkor nehéz ezzel az úttal szemben mást választaniuk.

A másik lehetőség, hogy bár éles az ellentét, de megpróbálják ezt árnyaltan kezelni, és egyes ügyekben együttműködnek. Ez azonban a választók számára kétségeket okozhat, és főképpen parlamenten kívüli erők felerősítik azokat a gondolatokat, hogy az ellenzék is a NER része, és valójában a problémát jelentik ők is, és nem a megoldást.

A Fidesz számára a kétharmados ügyek sokkal inkább a saját szavazóknak szóló üzenetek lehetnek. Ezt láttuk a kvótanépszavazást követő Alaptörvény-módosításnál, amelyet végül az ellenzék nem támogatott. A szavazás kudarca ugyanakkor jó alkalom volt arra, hogy saját választóiknak elmondhassák, csak ők képviselik a nemzeti érdekeket. Könnyen lehet, és mivel a Fidesz szeret politikai mintákat követni, hogy ilyen kétharmados kezdeményezésekkel később is előáll a kormánypárt.  Bár ez a taktika ellentétesen is elsülhet, ha a Fidesz emblematikus ügyeit az ellenzék egységesen és gondolkodás nélkül elutasítja, valamint ezzel párhuzamosan folytatódnak az utcai tiltakozások,