Erre a 7 kérdésre is választ ad a népszavazás eredménye

Erre a 7 kérdésre is választ ad a népszavazás eredménye

Az október 2-ai népszavazás alapvető kérdése, hogy a választók ötven százalékánál többen érvényes szavazatot adnak-e le, vagy sem. Ez pedig meghatározza majd a kormánypártok és az ellenzék későbbi kommunikációját, és politikai cselekvési lehetőségeit. Ugyanakkor vannak részletkérdések, amelyekre érdemes lesz odafigyelni. Ezeket szedte össze a Policy Agenda.

Mennek, vagy nem mennek?

Az október 2-ai népszavazás tétje belpolitikai, mégpedig mennyire képes a kormánypárt demonstrálni, hogy az általa az „Üggyé” emelt migránsválság kapcsán milyen széles támogatottsága van. Leegyszerűsítve, ha érvényes és eredményes lesz a referendum, akkor akár a 2018-as választásokig elegendő muníciót adhat a Fidesz számára.

Nem elegendő számú érvényes szavazat esetén viszont az ellenzék offenzívába mehet át, amely arról szól, hogy a kormány foglalkozzon az embereket jobban érdeklő napi problémákkal. Ezt támaszthatja alá az a tény, hogy 2008-ban, amikor az oktatás, egészségügy kérdéséről volt szociális népszavazás, a mostani követelmények szerint is elegen mentek el az urnához.

Hét momentum, ami érdekes lehet

Az eredmény mellett megítélésünk szerint van hét olyan aspektus, amelyre érdemes lesz figyelni a vasárnap éjszaka. Ezek ugyanis önmagukban sok támpontot adhatnak a kormány-ellenzéki verseny állásáról.

Az első, hogy mekkora lesz az érvénytelen szavazatok száma. A széles közvélemény előtt ezt az álláspontot leginkább a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) képviselte. A párt számára két fontos visszajelzést ad a referendum. Egyrészt, képesek-e országos kampányhoz aktivista-hálózatot szervezni, és mozgatni, másrészt mennyire képesek véleményükkel befolyásolni a választókat. Az első kérdésre már látható a válasz, hogy, ha nem is egyenletesen, és országosan, de több településen is képesek voltak megjelenni a plakátjaik segítségével. Az érvénytelen szavazatok akár 4-5%-os arányából pedig azt a következtetést is levonhatják, hogy országos választáson nem elérhetetlen a parlamenti küszöb, de legalábbis az állami párttámogatást biztosító 1% elérése.

A második aspektus, hogy mennyire lesz tetten érhető az adatokon belül (akár részvétel, akár a nemek száma) a településtípusok közötti különbség. Több elemzésünkben is írtuk, hogy pártpreferencia szempontjából 2014 óta három részre szakadt az ország. A fővárosban képes a baloldali ellenzék versenyre kelni a Fidesszel, nagyvárosokban domináns a kormánypárt, de nincsen elérhetetlen távolságban, míg a 10 ezer fő alatti településeken a Fidesz első helye megkérdőjelezhetetlen, és a Jobbik a második erő. Várakozásaink szerint ez a törésvonal úgy képződhet le a most vasárnapi választásokon, hogy a fővárosban akár érvénytelen is lehet a szavazás, míg a kormány stabil hátországát jelentő kistelepüléseken pedig képesek lesznek a választók többségét elvinni a szavazófülkékhez. A kérdés az, hogy a kettőnek az átlaga, azaz az országos eredmények mennyire egyenlítik ki egymást.

(A 2008-as szociális népszavazás során a községekben a részvételi arány 1,1%-kal magasabb volt, mint a városokban. Igaz, hogy Budapest és a falvak között részvételt tekintve nem volt különbség, bár a szavazatok megoszlásában már jóval nagyobb, 14% körüli differencia is volt.)

A harmadik vizsgálandó kérdés, amely főleg a Magyar Liberális Párt későbbi kommunikációját határozza meg, az „igen”-ek aránya. A pártok közül ők az egyetlenek, akik óriásplakátok, politikai hirdetések formájában is arra biztatják támogatóikat, hogy vegyenek részt a szavazáson, és szavazzanak igennel. Amennyiben ezeknek az arány 5% körüli lesz, akkor nyilvánvalóan az lesz az MLP érdeke, hogy felnagyítsák ennek jelentőségét, és a 2018-as választások előtt megpróbáljanak pozíciót fogni a többi ellenzéki párttal való alkudozás előtt.

Negyedik kérdés, hogy a határon túli szavazók mekkora arányban vesznek részt a szavazáson. Ez a közeg az országgyűlési választásokon a Fidesz aranytartalékát jelenti. Nélkülük nem lett volna kétharmados többségük két évvel ezelőtt, és biztosan számolnak ezekkel a szavazókkal 2018-ban is. Az előző országgyűlési választáson 66,4%-os volt a részvétel a levélben szavazó határon túli kettős állampolgárok körében. Ha ez most kevesebb lesz, akkor jelzés a Fidesznek, hogy a mozgósítási erejük ebben a térségben problémás lehet. És külön figyelmeztető lehet, ha az igen, és az érvénytelen szavazatok aránya meghaladja majd a 2014-ben nem a Fidesz-re, és a nem a Jobbikra leadott szavazatok arányát (3%-ot), mivel azt mutatja, hogy növekedik az ellenérzés a kormánypárttal szemben.

Az ötödik érdekes aspektusa a választásnak az lesz, hogy lesz-e különbség a baloldali vezetésű városok (pl. Szeged, Salgótarján. Kazincbarcika) és a kormánypárti városok részvételi, érvényességi aránya között. Amennyiben nem, vagy akár magasabb lesz a részvétel, és az érvényes nem szavazatok aránya az „ellenzéki településeken”, mint a „kormánypártiakon”, akkor kijelenthető, hogy működött a kormány megfélemlítő retorikája. Ebben ugyanis azzal érveltek, hogy ha elbukik a kötelező kvóta elleni magyar küzdelem, akkor baloldali várásokba hoz az Európai Bizottság migránsokat.

A hatodik szempont a Jobbik és a kormánypárti települések közötti esetleges eltérés. Ugyan nincsen sok település, ahol a Jobbik adja a város vezetését, de mégis visszajelzést ad a választói attitűdről, hogy milyen szavazati arány lesz pl. Tapolcán, Ózdon, vagy akár Tiszavasváriban. Amennyiben ez rosszabb lesz a kormány szempontjából, mint a kormánypárti városokban, akkor azt mutatja, hogy ezeken a településeken a kormány elleni unszimpátia erősebb, mint a migrációtól való félelem.

A hetedik kérdés pedig, hogy lehet-e mérni különbséget a migrációval érintkező területek és azok között, akik csak a TV-ben, hírekben találkoztak ezzel a problémával. Azaz a kvótanépszavazás eredménye a kormány számára kedvezőbb lesz-e a déli határvidéki településeken, mint például borsodi falvakban, vagy éppen ennek ellenkezője lesz megfigyelhető.

Október 2-án a nagy kérdés mellett sok apró kérdésre is választ kapunk, amelyek jelentősen befolyásolják a pártok későbbi stratégiáját. Sőt akár hatásuk is hosszabb távú lesz, mint az, hogy érvényes, és eredményes lesz-e a népszavazás.