A vasútnál elmarad a sztrájk, a pedagógusokat engedményekkel elégítené ki a kormány, egyedül a Volán-társaságoknál van készülődés. Röviden március végén így néz ki a társadalmi elégedetlenség. Ugyanakkor a kormánynak nem sikerült minden konfliktusforrást ártalmatlanítania, de egyenlőre elkerülte egy nagyobb sztrájk lehetőségét. A Policy Agenda elemzésében bemutatja az ide vezető okokat.

Helyzetkép az elégedetlenségről

Február elején készített elemzésünkben azt írtuk, „Időben a következő lépés a közlekedési ágazat lesz (MÁV, Volán), ahol ténylegesen letehetik a munkát a dolgozók (a sztrájktörvény adta kereteken belül), és megmérhetik, hogy mit képesek ezzel kikényszeríteni a cégből, és rajta keresztül a kormányból. Ha az ország életére kiható sztrájkot képesek szervezni a szakszervezetek, az nyilvánvalóan lökést ad a pedagógusoknak, a szociális szférában és az egészségügyben dolgozóknak is.”

Azóta a kormánynak sikerült megállapodást elérni a legveszélyesebb területen a MÁV-nál. A 3%-os béremelést elfogadták a szakszervezetek, bár érezhetően magyarázkodásra kényszerítette őket a tagság. Ez véleményünk szerint alapvetően kihatott a tiltakozások több szereplőjére is, akik megosztottá váltak abban, hogy a társadalmi szolidaritás meddig terjed ki.

 

társadalmi csoport mérete	érintettek száma	jelen állapot	sztrájk valószínűsége (február eleje)	sztrájk valószínűsége (március vége)
közoktatásban dolgozók	kb. 190 ezer közalkalmazott (ebből 130 ezer fő a KLIK alkalmazottainak száma)	két sztrájkbizottság is működik, a nagyobbik szakszervezet megkezdte a sztrájk előkészítését	közepes	érdemi nem várható, csak vadsztrájk
egészségügyben dolgozók	kb. 100 ezer közalkalmazott	nincsen sztrájkbizottság, kisebb demonstrációk vannak	nem várható	nem várható
MÁV-csoport dolgozói	kb. 38 ezer munkavállaló	még nem alakult meg a sztrájkbizottság, február 20-ig adtak határidőt a szakszervezetek a megegyezésre	magas	megállapodással zárult
Volán-társaságok dolgozói	kb. 18.5 ezer munkavállaló	sztrájkbizottság alakult, február 28-ig adtak határidőt a megállapodásra	magas	magas
szociális szféra	kb. 60 ezer közalkalmazott	sztrájkbizottság alakult tavaly ősszel	alacsony	nem várható
Miskolci Városi Közlekedés Zrt. dolgozói	kb. 800 munkavállaló	sztrájk kezdődött	folyamatban	megállapodással zárult
BKV dolgozói	kb. 12 ezer munkavállaló	sztrájkbizottságot alakított az egyik szakszervezet	közepes	nem várható
vízügyi közszolgáltatásban dolgozók	kb. 6 ezer munkavállaló	nincsen sztrájkbizottság, március 22-re demonstrációt helyeztek kilátásba	nem várható	nem várható
villamosenergia-ipar	kb. 12 ezer munkavállaló (nagyobb cégeknél)	nincsen sztrájkbizottság, a tárgyalások megakadtak	–	alacsony

 

A kormány utolsó pillanatban kapcsolt, és hatalmi szempontból komolyan vette a társadalmi elégedetlenséget, és próbálja kezelni a helyzetet. Jelen pillanatban nem látszik, hogy az egyes ágazatok követelései összeállhatnának egy mozgalomba. Az pedig elképzelhetetlen, hogy a pedagógusok vadsztrájkja mögé odaállnának a versenyszférában dolgozók.

Az ügy, amiben a kormány meghátrálásra kényszerült

Az elmúlt hónapok tiltakozásai megmutatták, hogy miképpen tudnak összekeveredni a szakpolitikai követelések, és az általános kormányellenes elégedetlenség. Éppen emiatt nem lehet meghatározni az elérhető minimális célokat, és emiatt szakadnak szét ezek a mozgalmak. A közoktatás terültén indult tiltakozás egyértelműen szakmai indíttatású volt, és a „mostani helyzet nem jó, változtassatok” karakterből indult ki.

Ehhez érezhetően komoly társadalmi támogatottságot is kapott, amelynek politikailag a kormányra nézve legkárosabb pontja a szülő-gyerek sztrájk volt (egy napra a tiltakozó szülők nem engedték iskolába a gyereküket). Ez ugyanis „bevitte” a politikát azokba a háztartásokba is, ahol amúgy nem követik nyomon a kormány-ellenzék ütésváltásokat. A szülők otthon mérlegelték, hogy tényleg jó-e a mostani oktatási rendszer, mernek e tiltakozni, vagy félnek a bosszútól. Ez pedig sokkal károsabb volt a kormányzat és a kormánypártok számára, mint egy 50 ezer fős tüntetés Budapesten.

A tiltakozás azóta érezhetően két mederben folytatódik tovább. A radikálisabb vonal vadsztrájkot szervez, a mérsékeltebbek (köztük a szakszervezetek) alternatívát ugyan nem nyújtva, de tompítani igyekeznek a feszültséget. Ezáltal gyengült az egész mozgalom ereje, miközben a kormány azt a képet sugározza magáról, hogy gesztusokat tesz, és jelentősen átalakítja a közoktatási rendszert.

A radikálisabb vonal olyan követeléseket fogalmazott meg, amelyek lehetetlenné teszik velük a megegyezést. Ezáltal az elégedetlenség lezárása részükről sikerrel nem lehetséges. Miközben a mérsékeltebb vonal fél a szakmai alapon való megegyezésről (árulónak tartanák őket), és emiatt nem tud beleállni teljes szívvel a tárgyalásokba sem. A kormány ezt az űrt kihasználva saját közegével egyeztet.

Sztrájkkal nem lehet semmit elérni?

A pedagógusok vadsztrájk kezdeményezése kapcsán megint felerősödöttek azok a követelések, hogy lazítani kell a sztrájktörvényen, amely lehetetlenné teszi az érdemi munkabeszüntetést. Valójában országosan egyetlen szakszervezet sem tesztelte a törvényt. Ahol helyi szinten került sor sztrájkra (Miskolcon a helyi tömegközlekedési társaságnál) ott végül megállapodással zárult a konfliktus.

Ezért félreértés lenne azt mondani, hogy a sztrájk hiányának oka csak a jogi környezet. Ennél talán sokkal fontosabb, hogy egy ágazati konfliktus hamar politikai konfliktussá válik (így akarja a kormány és az ellenzék is). Ezáltal már nem csak az adott szakmai kérdésről, területről van szó, hanem a kormány általános megítéléséről. A tiltakozók egy része pedig nem abban érdekelt, hogy lemondjon a kormány, hanem hogy változtasson az adott ügyben.

A szakszervezetek is éppen emiatt nem képesek megmozdítani akár szolidaritás alapon a tiltakozásukat, mert az átpolitizálódott helyzet nekik sem kezelhető a tagságuk politikai heterogenitása miatt. A kormánynak ebben a helyzetben  azaz érdeke, hogy folyamatosan erősítse azt a benyomást, hogy nem szakmai a tiltakozás, hanem politikai céljai vannak.