A miniszterelnök lényegében kész tényként beszélt arról, hogy az első féléves időszak végére elfogadásra kerül a 2016-os évi költségvetés. Ezt azzal magyarázta, hogy így előre lehet kalkulálni, és nem decemberben látják az állam és a gazdaság szereplői, hogy milyen keretekkel lehet számolni. A felvetés elsőre logikusnak látszik, ennek ellenére nem magyarázza meg igazán a szándékot. A Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy milyen hatása lenne egy nyár előtt összerakott költségvetésnek.

2012-ben volt hasonló próbálkozás

A miniszterelnök első alkalommal márciusban beszélt arról, hogy a tavaszi ülésszak végére elfogadott költségvetése lehet az országnak. Ezt megerősítette a 2015. április 10-ei interjújában is, amikor lényegében kész tényként beszélt erről. A nemzetgazdasági miniszter tegnap már be is jelentette, hogy májusban benyújtásra kerül a költségvetés az országgyűlés számára.

Nem teljesen előzmény nélküli ez a gondolkodás a kormányban. 2012-ben a kormány támogatottsága mélyponton volt, és a nemzetközi pénzpiacok is nagyon negatívan tekintettek a gazdasági kilátásokra. Az ország már 2011 novembere óta a bóvli besorolásba került. A negatív folyamatok megállítása érdekében 2012 júniusában benyújtotta a kormány az Országgyűlésnek a 2013-as költségvetést. Ugyanakkor annak elfogadására csak december közepén került sor, amely miatt féléven keresztül volt céltáblák kereszttüzében a tervezet.

Ezt követően még 7 (!) alkalommal kellett módosítani a költségvetést, amely biztosan nem a kiszámíthatóságot erősíti.

Megnéztük, hogy a környező országokban, illetve az EU gazdaságilag meghatározó tagállamaiban mi a gyakorlat. Egyedül Szlovénia él azzal a lehetőséggel, hogy ne lényegében az utolsó pillanatban kerüljön a büdzsé elfogadásra, és ott kétéves költségvetéseket fogadnak el. Rajtuk kívül nem találtunk olyan országot az EU-ban, amely ne egy meghatározott mechanizmus alapján, felépített tervezéssel, decemberre fogadtatná el országának költségvetését a parlamenttel.

Mi lehet az oka?

Sem a korábbi tapasztalatok, sem a nemzetközi trendek nem erősítik egy ilyen lépés logikusságát. Ezért nyilvánvalóan gazdaságilag és politikailag racionális okokat kell keresünk.

A kormány akár arra is „játszhat”, hogy egy idejekorán elfogadott költségvetéssel elérhetővé válik az ország adósság-besorolásának felminősítése a jelenlegi bóvli kategóriából. A Moody’s július 10-én foglalkozik újra Magyarországgal, ezért kézenfekvőnek tűnik, hogy addigra elfogadott a nemzetközi pénzpiacok várakozásainak megfelelő, valamint a konvergencia programmal összhangban lévő költségvetést megszavaz az országgyűlés.

Ehhez azonban számos politikai konfliktust előre kell hozni a kormánynak. Egyrészt technikai minimum, hogy el kell fogadni a 2016. évi adótörvényeket, benne a reklámadót és a bankadó csökkentését. Mindkét adónemet élénken figyelik a pénzpiacok. Ezzel párhuzamosan elvileg látni kell a 2016. évi bérek helyzetét. A költségvetéshez szorosan kapcsolódik a közszféra bérének alakulása, hiszen ennek kiadási oldalon meg kell jelennie. De ugyanígy az évente 400-500 ezer embert érintő közfoglalkoztatotti bérnek (legalábbis fedezeti oldalon) is látszódnia kell, valamint kikövetkeztethetőek a költségvetésből a kormány minimálbérre vonatkozó tervei.

Ugyancsak konfliktusos a szociális kiadások kérdése, amely rendszernek az átalakítása csak most indult el március 1-től, ezért nehéz számolni az új rendszer hatásaival. Viszont rengeteg konfliktust hozhat felszínre.

Politikailag megéri?

Amennyiben az ország nem folyamatos változásban, átalakulásban lenne, és ezáltal egy jól előrelátható rendszerről beszélhetnénk a költségvetés kapcsán, akkor megvalósítható lenne a költségvetés félévvel korábban történő megszavazása.

Ezzel szemben számos új intézkedés hatása nem tervezhető meg, amelynek hatása van a 2016-os évre. Ezért néhány hónap tényadataiból kiindulva szinte lehetetlen biztosan megtervezni a jövő évet.

Ennél van egy erősebb érv is az idejekorán összehozott büdzsé ellen. A Fidesz-KDNP népszerűsége az elmúlt hónapokban folyamatosan esett. Nehéz elképzelni, hogy önmagától megfordulna a trend. Ehhez egy nagyon erős politikai termékre, kezdeményezésre van szükség.

2012/2013 fordulóján ilyen volt a rezsicsökkentés, amely onnantól kezdve fenntartotta a kormányzás politikai ívét. Ha most nem talál ilyen politikai sikertörténetet a kormánypárt, akkor úgy tűnik, menedzseli saját válságát. A tegnap bejelentett néhány adócsökkentés (pl. SZJA 1%-kal történő csökkentése) önmagában kevés lesz.

Az elmúlt másfél hónapban elővett, „keményen dolgozó kisember” szlogen egyelőre tartalmatlan politikai üzenet. Valós üzenetekkel való megtöltésére lenne szükség, amelynek elsődleges terepe a költségvetési vita. Ha ebben nem tudnak áttörést elérni, akkor visszahullik a kezdeményezés a pártra, mint ahogy ennek már vannak jelei.

Amennyiben ebben a politikai klímában a költségvetés elfogadásával együtt járó minden konfliktust előrehoz a kormány, és még nincsen erős pozitív üzente sem ehhez, akkor újabb muníciót ad az ellenzéknek, az utcán demonstráló civileknek. Ez pedig jelen helyzetben tulajdonképpen egy politikai öngyilkossággal érne fel.