Létezik-e nemzeti megoldás menekültügyben?

Létezik-e nemzeti megoldás menekültügyben?

A menekültügy tisztán politikai logikán nézve visszaadta a kormány cselekvőképességét, ezáltal megállt a népszerűségvesztés. A plakátkampány, a kerítésépítés, és az Európai Unióval való küzdelem olyan ügyek voltak, amelyek miatt ismét lehetett támadni az ellenzéket, bemutatni nemzetét óvó kormányt. A Policy Agenda elemzése szerint azonban a kezdeti sikerek lassan elmúlnak, és a problémát megoldani képtelen kormány képe alakulhat ki. Az ősz nagy kihívást hoz a Fidesznek.

Menekültügy: időt kapott a kormány

A menekültügy politikai szempontból szinte az utolsó szalmaszál volt a Fidesz vezetése számára, amely időlegesen megállíthatta a bukási spirált. Természetesen nem előrehozott választásoktól, vagy a kormánypárt egyik napról a másikra történő összeomlásától kellett tartaniuk, hanem attól, hogy nem tudják megállítani a népszerűség csökkenését, amely 2014 ősze óta tartott.

Tavasszal megjelent elemzésünkben azt írtuk, hogy „a veszprémi és tapolcai időközi országgyűlési választások után egyértelműen lépéskényszerbe került a Fidesz. Meg kell mutatniuk, legfőképpen belül, hogy képesek politikai innovációra, és látják, hogyan kell kitörni a mostani helyzetből.

Ehhez két dolog kell együttesen. Új politikai akció, vagy termék, illetve az új időt hitelesítő személyi változások.”

Láthatólag nyár elejére elszánta magát a miniszterelnök, hogy legalább államtitkári szinten átrendezi a sorokat, illetve az egészségügy, oktatás, bürokráciacsökkentése terén valami kormányzati kezdeményezést tesz.

A váratlanul jól sikerült, és tartósan tematizációra alkalmas menekültügy miatt azonban elhalasztották augusztus végére azt a kormánykonferenciát, amely megteremtette volna az új politikai szezon kezdetének a keretét. Azaz a miniszterelnök úgy ítélte meg, hogy időt nyert, nem kell azonnal tennie valamit a népszerűségvesztése, és a kormány politikai aktivitásának visszaszerzése érdekében.

Túl magasan van a léc

A „sikersorozat” azonban nem töretlen. Az aktív kormány karakter meglátásunk szerint egészen addig jól épül, amíg ki nem derül, hogy a megoldást valójában a kabinet sem találja meg. Ez a pillanat pedig a kerítés elkészülte, és az azt követő helyzetkép. Miután augusztus végén elvileg a határzár első eleme meglesz, ezért akkor már látszódni fog, hogy valójában mekkora védelmet jelent ez az ország számára. Ha nem csökken az országba jövő menedékkérők, vagy illegális bevándorlók száma, akkor defenzívába szorul a kormány, mintahogy a Sormáson és Martonfán építendő ideiglenes menekülttáborok esetében már történt. Ebben az esetben kénytelen lesz új politikai termékkel előjönni, és megpróbálni levenni a napirendről a menekültügyi kérdést.

Ezzel párhuzamosan szinte biztos, hogy újra időt próbál nyerni, és arra hivatkozik majd a kormány, hogy csak november végére épül fel a teljes védelmi rendszer, és onnantól kezdve kell mérni annak hatékonyságát.

Természetesen elképzelhető a kormány számára egy kedvező forgatókönyv. Ez pedig a menekültek számának csökkenése. Azonnal visszafele is igazolódik minden kormányzati propaganda, és tényleges akció, mivel azt tudják hangsúlyozni, hogy megállították ezt a problémát. Ebben az esetben ismét csökken a nyomás a miniszterelnökön, hogy találjon magának egy új témát, amivel uralni tudja a közbeszédet.

Miután meglátásunk szerint egy 175 kilométeres határszakaszon való átkelés fizikai akadályokkal való megnehezítése nem oldhatja meg a problémát, és nyilvánvalóan egyedül Magyarország nem tudja megoldani, ezért kell „B” terv a kabinet számára. Ez pedig csak az Európai Unió lehet.

Ismét felugorhatunk az európai vonatra

A menekültügy kapcsán a kabinet tavasszal elővette a szokásos receptet: a rossz, és gyengekezű Európai Unió miatt nemzetállami megoldást kell találni. Eddig ebben nagyon erős ellenállásra nem talált, amely nyilvánvalóan nem tart örökké. A német kancellár hétvégi nyilatkozata azt mutatta, hogy a görög válság után az európai vezetők figyelme most a menekültügyre fordul. És Merkel, akit láthatólag a magyar vezetés általában követni szokott, közös megoldás szükségességéről beszélt.

Amennyiben sikerül az erős tagállamoknak egy politikai megállapodást kötnie, akkor ahhoz Magyarországnak is csatlakoznia kell, és lássuk be, nem is lenne értelme annak, ha nem így tennének. Már csak azért sem, mert közös megoldások közös felelősségvállalást, és finanszírozást is jelentenek. Ez pedig leveheti a magyar határról a terheket, és a közvélemény számára úgy lehet beállítani a kérdést, mint a magyar kormány által Európában kikényszerített megoldás, ami miatt csökkent az országba jövő illegális bevándorlók száma.