A Fidesz lejtmenete, és egyre nyilvánvalóbb belső válsága azt eredményezi, hogy valamit lépnie kell a kormánypárt vezetésének. A jövő évi költségvetés előrehozása, benne egyes adóelemek csökkentése, illetve a bevándorlásellenes nemzeti konzultáció egy új politikai terméket jelentenek. A Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy ez elegendő lehet-e a válság kezelésére, vagy csak időhúzásnak szánták.

Kiút a politikai válságból

A veszprémi és tapolcai időközi országgyűlési választások után egyértelműen lépéskényszerbe került a Fidesz. Meg kell mutatniuk, legfőképpen belül, hogy képesek politikai innovációra, és látják, hogyan kell kitörni a mostani helyzetből.

Ehhez – ahogy korábbi elemzéseinkben is írtuk – két dolog kell együttesen. Új politikai akció, vagy termék, illetve az új időt hitelesítő személyi változások. A kettő nem választható el,és egy-egy személy elmozdítása önmagában nem kelti azt a hangulatot a korábbi szavazók szemében, hogy „értjük a kritikáitokat”.

A kormányzat személyi, illetve szerkezeti átalakítása időnként felvetődik a sajtóban, ennek valóság-fokát azonban nehéz megítélni. A politikai játékszabályok szerint, amennyiben a miniszterelnök nem akar egy elhúzódó belső konfliktusba belemenni, illetve az érintett tárcák működését ellehetetleníteni, akkor gyorsan és váratlanul időzítve viszi ezt végig. A költségvetés jóváhagyásának nyár elejére történt előrehozása azonban azt valószínűsíti, hogy az esetleges átalakítás lépéseivel inkább kivár őszig. A jelenlegi kormányzati szerkezetet csak nagy rizikóval lehet megváltoztatni az elkövetkező két hónapban, és a tárcák élén lévő változások is kockázatot rejtenek a költségvetés elkészítése, majd annak vitája közben.

Mindezek miatt nem várható őszig változás, ezért a mostani adócsökkentés és a bevándorlók elleni kampány feltehetőleg a politikai időhúzás része. A „mesterterv” láthatólag az, hogy időt nyerni őszig, amíg a kormányfő és annak stábja valódi terméket, változást lesz képes lerakni az asztalra.

Eddigi konzultációk

A kormány eddig három valódi nemzeti konzultációt szervezett. Az új alaptörvényről, a szociális kérdésekről és a gazdaságról szóló konzultációk mind-mind egy komplett, és azóta is a kormányzás eredményeként hangoztatott ügyek voltak.

A szociális konzultáció már lényegében előkészítette a rezsicsökkentést, szólt a gyógyszerárakról, a felsőoktatás állami támogatásáról, a devizahitelesekről, vagy a nyugdíj előtt állók munkajogi védelméről. Ezeken a területeken erős kezdeményezésekkel élt a kormány.

A gazdasági konzultáció a minimálbér emelésének a szükségességétől a luxuscikkek áfájának a bevezetésén át a közműszolgáltatók államosításáig terjedt. A felvetett témák egy része valódi politikai termékké változott, pl. Munkahelyvédelmi Akcióterv, amely bizonyos csoportok számára foglalkoztatási kedvezményeket ad.

Voltak azonban olyan elképzelések, amelyek teljesen elhaltak, mint a Matolcsy György, akkori nemzetgazdasági miniszter által felvetett ötkulcsos áfa, benne a luxuscikkek 35%-os adókulcsa.

A Jobbik program elemeinek megjelenése: bevándorlók elleni konzultáció, halálbüntetés

A mostani nemzeti konzultáció nem váratlan abból a szempontból, hogy az ügyet már februárban – a Merkel-látogatást megelőzően – elővette a kormány. Ennek keretében látványos idegenrendészeti akciók voltak a vasúti pályaudvarokon, és a kormánypárti vezetők élesen támadták a liberális bevándorlás-politikát folytató Európai Uniót.

Fontos látni, hogy ebben a kérdésben nyilvánvalóan a társadalom annak a rétegének a támogatására épít a Fidesz, akiket a Jobbik eredményesen szólított meg az elmúlt időszakban. Ide sorolható Orbán Viktor a halálbüntetés esetleges visszaállítására vonatkozó javaslata is, amely mellett eddig csak a Jobbik állt ki. A Fidesz azonban abban tévúton jár, ha azt hiszik, hogy ezek a témák megállíthatják a kormánypárt belső politikai erózióját vagy visszacsalogatják a Jobbikhoz pártolt szavazókat. Már csak azért sem, mert két vesztes választás van az első bevándorlás ellenes kampányt követően a hátuk mögött. Azaz hiába vették elő ezt a témát, valójában nem mozgatta meg a választókat, még a sajátjaikat sem.

A miniszterelnök-pártelnök számára az elkövetkező hónapok a politikai időhúzásról szólnak. Ennek igyekszik megteremteni a feltételeit, és ezért is került elő a bevándorlás (lásd politikai értelemben idegengyűlölet), a halálbüntetés és az adócsökkentések. Ezek az ügyek idei-óráig leköthetik a saját oldalának politikai szereplőit, és időt adhatnak egy őszi erősebb kezdeményezésre.