A választási kampány egyik megszokott eleme a pártokat népszerűsítő reklámfilmek. Ugyanakkor a mostani választás más lesz Magyarországon, mint az eddigiek, mivel a közszolgálati csatornák kivételével sehol sem lesz politikai reklám. A Policy Agenda heti elemzésében azt vizsgálta meg, vajon mi vezethette a médiumokat ehhez a lépéshez, és ezáltal sérül-e a demokrácia.

A kormány meghátrált, de mégsem

Az Alaptörvény ötödik módosítása újra felnyitotta a választási kampány alatt leadható politikai reklámok és politikai hirdetések kérdését. Az eredeti kormánypárti szándék szerint, csak és kizárólag a közszolgálati médiumok adhattak volna politikai reklámot. A nemzetközi kritikák hatására meghátrálásra kényszerült a kormányzat, amelynek végén még az Alaptörvényt is módosítani kellett. 

A törvény kötelezővé teszi, hogy az M1, a Kossuth Rádió, és a Duna TV minden országos listát állító pártnak azonos terjedelemben, és ingyenesen leadja reklámfilmjeit. Az országosan elérhető kereskedelmi médiaszolgáltatók esetében a törvény már csak a lehetőséget adja meg. Azaz a szolgáltató maga dönti el, hogy egyáltalán kíván-e politikai reklámot vetíteni, vagy sem. Fontos, hogy rájuk is vonatkozik az a szabály, csak minden induló ugyanannyi lehetőséget kell, kapjon, és mindezt természetesen ingyenesen.

A 13 országos ún. lineáris médiaszolgáltatóból egy sem élt ezzel a lehetőséggel. Azaz tulajdonképpen a kormány eredeti akarata érvényesült, hiszen nem akarták, hogy a közmédián kívül megjelenjenek politikai reklámok.

Mi lehet a döntés hátterében?

A döntésben két ok játszhatott szerepet, de valószínűleg nem egyenlő súllyal. Az egyik, hogy aki politikai reklámot ad le, azt csak ingyen teheti. Azaz az így kieső reklámidő számára veszteséget jelent, hiszen a többi, fizetős kereskedelmi célú reklámtól veszi el a műsoridőt.

De ennél valószínűbb, hogy a döntés másik oka a magyar belpolitikai hangulat, és a törvény miatt védtelen médiaszolgáltatók. A szabályozás kimondja, hogy a médiumoknak, akik vállalják politikai reklámok leadását, semmilyen beleszólása sem lehet a reklámokba, ezáltal komoly erkölcsi és szakmai kockázatot is kénytelenek felvállalni.

Azaz, ha egy szélsőséges párt ugyan törvényi határokon belül, de áthallásos reklámot akar leközölni, azért ugyan jogilag nem felel a médiaszolgáltató, de nem is tagadhatja meg annak leadását, és nem kérhet más tartalmú reklámfilmet. Ennek jelentős kockázata van. Erre vonatkozóan volt egy precedens értékű döntés, amikor 2010 őszén az önkormányzati kampányban a Jobbik a cigánybűnözést szerepeltette egy politikai reklámjában. A közszolgálati média nem adta le, mivel ez véleményük szerint a reklám kirekesztő és kisebbségek jogait sértő volt. A bíróság ugyanakkor a Jobbiknak adott igazat, mondván ez belefér a szabad véleménynyilvánításba.

Egy ilyen jogi helyzetbe láthatóan a kereskedelmi csatornák nem merték megkockáztatni, hogy ingyenesen olyan reklámok menjenek akár főműsoridőben, amely a nézők jelentős részét megbotránkoztathatják.

A korábbi jogi környezet legalább arra adott lehetőséget, hogy „pénzzel” távol tartsák az igazán extrém politikai indulókat. Ugyanis nyilvánvalóan, hogy csak az érzékelhető támogatottsággal rendelkező erők tudtak pénzt áldozni arra, hogy megmutassák magukat a nagyobb kereskedelmi csatornákon. Ez pedig egyfajta kontrollt is jelentett.

Véleményünk szerint a kereskedelmi médiumok politikai reklámtól való távolmaradása mögött inkább a második ok rejlik. Ugyanis, ha csak pénzügyileg nézték volna a kérdést, akkor a jelentős látogatottsággal rendelkező honlapjaikon lehetővé tették volna a politikai hirdetések megjelenését. Ott ugyanis már pénzt kérhetnek a hirdetőktől, ezt azonban egyik nagyobb kereskedelmi televízió sem tette lehetővé.

Sérül-e a demokrácia?

Nehéz felmérni, hogy mekkora hatással van egy-egy politikai reklám a választások kimenetelére. Nyilvánvalóan, ha valaki túlzott dominanciát mutatna a megjelenések számában, akkor ez a választókat arra késztetheti, hogy az erősnek gondolt felé orientálódjanak.

A mostani szabályozás azonban minden országos listát állítónak azonos feltételeket, megjelenési időt biztosít a TV-ben. Ebben a tekintetben még akár jót is tehetne ezzel a versenynek, de az írott médiában (főleg az ingyenes újságok terén), és a közterületi hirdetőoszlopokon olyan többsége kerültek a kormánypártok, hogy ez biztosan gátolja a valódi versenyt.