A Központi Statisztikai Hivatal gyorsjelentéséből kitűnik, hogy több mint 100 ezer fős létszámleépítést hajtott végre a kormány a választások után. Mindezt úgy, hogy komolyabb társadalmi és politikai visszhangja sem volt. A Policy Agenda bemutatja, hogy kiket is érintett ez a nagymértékű leépítés, és milyen hatásai várhatóak.

Tényleg csak a választások előtt kellettek

A KSHáltal kiadott gyorsjelentés szerint áprilisról májusra 113 ezer fővel csökkent az alkalmazásban állók létszáma, amelynek lényegében egyetlen oka, hogy míg 2014. áprilisában 212 ezer ember dolgozhatott közmunkában, ez a szám májusra 99 ezerre csökkent. Azaz 113 ezer ember elveszítette munkáját. Ennek a létszámnak – a munkaügyi kirendeltségeken regisztrált munkanélküli statisztika alapján – 60%-a álláskeresési támogatást, vagy szociális ellátást sem kapott az államtól azután, hogy elveszítette közmunkáját. Azaz mintegy 65-70 ezren ténylegesen segítség nélkül maradtak.

Közfoglalkoztatottak és álláskeresők változása (2014. április-május)

közfoglalkoztatottak		nyilvántartott álláskeresők
2014. április	211.800 fő	2014. április		413.739 fő
2014. május	98.800 fő	2014. május		514.356 fő
különbség	-113.300 fő	különbség		+100.617 fő
		ebből:
		–          álláskeresési ellátásra jogosult		+7.501 fő
		–          szociális támogatásban részesül		+27.843 fő
		–          ellátást nem kapó		+65.272 fő

 

Nyilvánvalóan a kormány is érzékelte, hogy ez tarthatatlan, és a választások után is kellene valamiféle segítség a társadalom lecsúszott rétegei számára is. Más oldalról pedig a politikai naptárra nézve, éppen az önkormányzati választások előtt tarthatatlannak látszik, hogy ekkora tömeg mindenfajta állami gondoskodás nélkül legyen.

Választási közmunka 2.0

A kormány múlt heti döntése alapján 43 milliárd forinttal növelik a közfoglalkoztatásra fordítható pénzek nagyságát. Ezzel párhuzamosan júniusban már nyilvánvalóan elkezdték újraindítani a közfoglalkoztatási programokat, legalábbis erről árulkodik, hogy a májusi csúcs után júniusban már mérséklődött a nyilvántartott álláskeresők száma.

A kormány ígéretei szerint 2014-ben átlagosan havonta 200 ezer fő fog közmunkában dolgozni. A múlt héten meghirdetett tervek szerint augusztustól decemberig átlagosan 193 ezer fő kaphat közmunkát, amelynek csúcsidőszaka az önkormányzati választások előtt lesz (augusztus-szeptemberben átlagosan 230 ezer fő). A meglévő tényadatok és a kormányzati tervek alapján akkor valósulhatna meg a 200 ezer fős létszám-foglalkoztatás, ha júniusban és júliusban havi átlagban 250 ezer fő dolgozhatna közmunkásként. Ez azonban nyilvánvalóan lehetetlen, ekkora létszám júniusban a munkanélküli regisztráció adatai alapján biztosan nem került át a közfoglalkoztatási rendszerbe.

A másik oka annak, hogy nem lesz 200 ezer fő havi átlagos létszám egyszerűen az, hogy ennek nincsen meg a fedezete. A KSH legfrissebb adatai alapján az látszik, hogy egy 8 órás közmunkásbérköltsége  99 ezer forintjába került az államnak egy hónapban.  Ehhez hozzáadódik a rendszer működtetési költsége, amely korábbi adatok alapján a költségek további 15%-át teheti ki. Amennyiben a kormány tartani szeretné ígéretét- azaz, hogy havi átlagban 200 ezer ember dolgozhat közmunkásként – akkor ez éves szinten 270 milliárd forintba kerülne. Erre pedig nem jelent fedezetet a múlt heti átcsoportosítás után rendelkezésre álló 231 milliárd forintos keret. Számításaink szerint reálisabb, hogy inkább havi átlagban 170 ezer főt dolgoztatnak közmunkában 2014-ben, amely jelentős különbség a kormányzati ígéretekhez képest.

év	költségvetés kiadása	havi átlagos létszám (ebből teljes munkaidőben foglalkoztatottak aránya %-ban)
2012.	132 milliárd forint	90,8 ezer fő (80%)
2013.	171 milliárd forint	129,1 ezer fő (86%)
2014.	231 milliárd forint rendelkezésre álló forrás vs. Policy Agenda 270 milliárd forintos becslése	200 ezer fő (99%)(terv)

 

Az adatok azt mutatják, hogy a kormány csak és kizárólag politikai naptára alapján mozgatja a közmunkásokat. Ebből adódhat, hogy története legnagyobb létszámleépítését hajtotta végre egyik hónapról a másikra a kabinet, amely tovább feszíti a társadalmi problémákat a nincstelenségben, vagy annak határán élők között.

A közmunkarendszer miatt a kormány ugyanakkor egy ígéretspirálba is került, aminek a folyamatos költségvetési források emelése, ezzel párhuzamosan más területeken megszorítások elrendelése áll. A teljes foglalkoztatás illúziója mögött csak a tovább feszített közmunka áll, ahogy a kormány ezt elismerte. Ugyanakkor ez egyre több pénzt igényel az adófizetőktől, amely növeli a társadalom azon tagjainak ellenszenvét, akik (még) nem kerültek a közmunkaprogramokba.