A gazdaság finanszírozási helyzetének problémái miatt a magyar kormány által kezdeményezett IMF-EU tárgyalások remélhetőleg hamarosan az érdemi szakaszba lépnek. Ennek kapcsán a Policy Agenda heti elemzésében vizsgálta azokat a lépéseket, amelyeket meg kell tennie a kormánynak ahhoz, hogy az elvárt alacsony szinten tudja az elkövetkező években tartani a költségvetési hiányt, és megteremtse a gazdasági növekedés lehetőségét.
Mekkora probléma előtt állunk?
Múlt heti elemzésünkben megfogalmazott álláspontunk szerint a jövő évi költségvetésnek a finanszírozható szinten való tartásához nagyságrendileg 500-550 milliárd forintos kiigazító csomagra van szükség.
Ennek oka kettős. Egyrészt a kormány által eredetileg tervezett pályához képest jóval alacsonyabb lesz a gazdasági növekedés mértéke. Amikor a 2013-as évre vonatkozóan közzétette prognózisát a kormány, akkor még 2012-re 1,5 százalékos, míg 2013-ra 2,9 százalékos növekedési tervet vázolt fel. Azóta láthatjuk, hogy főleg a hazai gazdaságpolitikai zűrzavar következtében nem csupán a független elemzői konszenzus, de már a hivatalos becslések alapján is inkább stagnálásra, sőt csökkenésre kell felkészülni. Azaz, ha még abból az optimista esetből is indulunk ki, hogy 2012-ben stagnál a gazdaság, nulla százalékos lesz a GDP változása, az esetben is az eredeti kormányzati tervekhez mintegy 13 százalékos GDP növekedés lenne szükséges, ez pedig természetesen lehetetlen. A Policy Agenda által készített gazdasági kitekintés szerint azonban ennél még rosszabb a helyzet; a kisebb GDP már önmagában is azt eredményezi, hogy az őszi kormányzati terveket újra kell dolgozni, hiszen a költségvetési hiány mértékét a GDP-hez viszonyítják.
1. táblázat: A GDP értékének várható alakulása (2010-2013)
| 2010. (tény) | 2011. | 2012. | 2013. |
GDP (milliárd forintban) – kormányzati tervek * | 26747,7 | 28440,0 | 29111,0 | 30519,0 |
GDP (milliárd forintban) – Policy Agenda prognózis | 26747,7 | 27148,2 | 26551,0 | 27554,0 |
* 2012. évi költségvetési törvényjavaslat indoklásából
A másik ok, hogy az idei hiány mértékének a betartása is csak rendkívüli intézkedésekkel biztosítható. Ennek volt eleme az is, hogy még december végén a kormány újra hozzányúlt a magánnyugdíj-pénztári befizetésekhez, növelte a jövedéki adókat és zárolásokat rendelt el az egyes minisztériumoknál. Ezért, ha az idei bevételi és kiadási számok is a tervekhez képest eltérően teljesülnek, akkor ennek a konzekvenciáit érvényesíteni kell(ene) 2013-ban is.
Amibe az IMF beleszólhat
A jövő évi – 2013-as – tervekben a kormány 90 milliárd forint értékű bankadóval is számolt, amely ugyan csak fele az idei mértéknek, de mégis csak szerepel, annak ellenére, hogy korábban erősen bírálták a nemzetközi intézetek ezt az adót, és feltehetően ennek eltörlését is kérni fogják. Ezenkívül kizárt, hogy olyan megoldásokat is elfogadjanak a tárgyalások során a magyar kormánytól, amelyek egyszeri bevételekkel, és a gazdasági növekedést rontó módon „kozmetikáznák” a bevételi oldal számait.
Ezentúl a magyar kormányra lesz bízva, hogy milyen egyértelműen számszerűsíthető javaslatokkal tud előállni, amelyek a kívánt csökkentést megvalósítják.
Mi lehet a magyar étlapon?
A magyar kormány alapvetően a Széll Kálmán Tervben szereplő intézkedésekkel tudja prezentálni, hogy milyen irányba is szeretné megváltoztatni a költségvetési kiadások és bevételek nagyságát és arányait. Önmagában a terv talán még elegendő is lehetne, ha az idei évre sikerült volna betartani az abban szereplő vállalásokat. Ahogy tavalyi elemzésünkben bemutattuk, az eredetileg tervezett 550 milliárd forintos megtakarításhoz képest ugyanis mintegy 200 milliárd forinttal kisebb lett a kiigazítás mértéke.
Jövőre még ambiciózusabban tervezett a kormányzat, mivel 902 milliárd forintos intézkedési csomagot állított össze, amelynek természetesen részei lennének az idei évi megtakarítások. Ha ezt hitelesen tudja prezentálni a tárgyalások során, akkor elkerülhetőnek látszanak egyéb radikális intézkedések.
Ez azt is jelenti, hogy be kell mutatni a tárgyalások során pl. azt is, hogyan lesz 2013-tól elektronikus útdíj-fizetési rendszer, amely a jelenlegi egyéb befizetéseken felül (pl. autópálya-matrica) 100 milliárd forint többletbevételt jelent a költségvetésnek. Prezentálni kell, hogy hogyan sikerül kb. 80 milliárd forinttal csökkenteni az önkormányzatoknak adott támogatást (ennek teljesülését nem jelenti, ha az állam közvetlenül saját maga finanszírozza az oktatási és egészségügyi intézményeket, mert ez nem megtakarítás), vagy pl. be kell mutatni, hogy mitől lesz több tízmilliárd forinttal kisebb a gyógyszerkassza kiadási oldala.
Társadalompolitikai szempontból fájdalmas elem, hogy 2013-ban sem nő a családtámogatási ellátások (köztük a családi pótlék) összege, illetve további megszorításokat kell a kormány terveinek megfelelően a rokkantsági ellátás területén végrehajtani.
Amennyiben ezek a lépések a gazdaság stagnálása, visszaesése miatt nem elegendőek, vagy a tárgyalások során további biztosítékokat kérnek a nemzetközi szervezetek, akkor nagyon korlátozott a mozgástere a kormánynak.
Felmerülhet a nyugdíjellátások emelésének átgondolása, vagy a megváltozott munkaképességűek (korábbi rokkantnyugdíjasok) által kapott ellátást esetlegesen nem emelné a kormány jövőre. Ugyancsak lehetséges a közszféra bérezési rendszerének újragondolása, és természetesen az egyelőre igazán politikai tabunak tartott egykulcsos adózás ideiglenes megszüntetése – esetleg a kulcs megemelés, pl. 19%-ra – amely felső kulcstól függően akár 200-400 milliárd forint többletbevételt is jelenthet.
Álláspontunk szerint egy, a tehetősebb rétegek számára bevezetendő átmeneti adókulcs (akár egy kvázi szolidaritási adó) nem okozna a kormánynak jelentős támogatottságbeli csökkenést, miközben elhárítja annak veszélyét, hogy az igazán fájó területekhez kelljen nyúlni.
Várakozásaink szerint a kormány megpróbálja a Széll Kálmán Tervben már szereplő intézkedéseket elfogadtatni az IMF és EU képviselőivel. Csak a legvégső esetben nyúlnak olyan politikai tabu-kérdésekhez, mint a nyugdíjak ügye, vagy az egykulcsos adó. Az politikai mérlegelés kérdése, hogy melyik intézkedés meglépése okoz a kormányon lévő pártoknak politikai veszteségek et.
Fel kell készülnie a kormánynak arra is, hogy a hitel „elnyerése” és folyósítása után az IMF-EU negyedévenkénti kötelező beszámoltatásai során számon fogják kérni és ezért be kell tartani majd ígéreteit. Az eddigiek tükrében ez nehéz vállalás lehet.
A társadalom számára viszont megnyugtató lehet az, hogy az elmúlt években az IMF politikája is jelentősen megváltozott, céljai átalakultak. Ma már egy ilyen segítségnyújtás esetén – mint amit Magyarország is meg akar kapni – alapvető szempontja ennek a nemzetközi szervezetnek, hogy a lakosság csak elviselhető terheket „szenvedjen el” és a segítségnyújtás során maradéktalanul érvényesüljön az a cél, hogy az ország növekedésnek induljon, fenntartható javuló folyamatok induljanak el.