A kormánypártok által beterjesztett új alkotmány-tervezet és a Széll Kálmán tervben szereplő elemek megismerése után újra erős vita kezdődött arról, hogy a szociálisan nehéz helyzetben lévő társadalmi csoportok életminőségének javításában milyen feladatai és kötelességei vannak az államnak. Az elmúlt években egyre többen vallották azt a nézetet, hogy a gazdaság jelenlegi állapotához képest a magyar szociális ellátórendszer túlságosan bőkezű. A Policy Agenda mostani elemzésében azt vizsgálta meg, hogy van-e alapja annak az állításnak, miszerint jobban megéri segélyen élni, mint dolgozni.

Mi a segély?

 Amikor a politika a túlzott segélyezésről beszél, akkor hajlamos úgy tekinteni az összes szociális ellátásra, mint egy támogatásra. Ezért nagyon fontos, hogy rögzítsük milyen, a köznyelvben segélynek nevezett szociális ellátások vannak?

Két nagy csoportba sorolhatóak a szociális rászorultságtól függő ellátások. Egyrészt vannak az úgynevezett pénzbeli ellátások, amikor a rászoruló lényegében szabadon elkölthető módon kap pénzt az államtól, vagy az önkormányzattól. A támadások főként ezt a kört érintik, mivel itt hangzik el a leggyakrabban az a vád, hogy a támogatott ahelyett, hogy a gyerekek iskoláztatására, megélhetésre költené, inkább elissza, vagy a játékgépbe dobálja a kapott segélyt.

A másik kategória az úgynevezett természetbeni ellátások köre. Ez valamivel átláthatóbb felhasználású, mivel a megítélt támogatás erejéig például a közüzemi számlák, a gyermekek étkeztetése, a lakásfenntartással kapcsolatos kiadások kerülnek közvetlenül kifizetésre. Azaz a segélyezett nem készpénzt kap, hanem például befizetik a gyermek ebédjét, vagy kifizetik a havi villanyszámlát. Az elmúlt időszakban a pártok között lényegében abban összhang volt, hogy a természetbeni ellátásokat kell ösztönözni, és bizonyos esetekben a pénzbeli helyett is ezt kell alkalmazni. Sőt, még a nem rászorultsági alapon járó, és ebből kifolyólag segélynek sem tekinthető, családi pótlékra is kiterjesztették.

Hány fajta segély létezik?

Gyakran állítják tehát, hogy jobban megéri segélyre berendezkedni, mint dolgozni. Megvizsgáltuk,  hogy ez tényleg igaz-e, vagy pedig egy társadalompolitikai szemlélet igazolására dolgozta ki ezt a retorikát a politika.

Ahogy korábban is írtuk a pénzbeli ellátásoknál juthat hozzá az ember úgy támogatáshoz, hogy annak felhasználása nincsen megkötve. A jelenlegi rendszerben azonban viszonylag kevés ilyen lehetőség van. Két támogatási jogcím alapvetően kizárható abból, hogy ilyen módon bárki is nyerészkedni tudna. Ilyen a temetési segély, amely jól behatárolt körülmények esetén adható, illetve az időskorúak járadéka, amelyet a nagyon alacsony ellátást kapó nyugdíjas korúak kaphatnak.

Ezen kívül öt kategória van, ahol szociális alapon pénzbeli támogatáshoz lehet jutni, ezek: az ápolási díj, a bérpótló juttatás, a rendszeres szociális segély, a lakásfenntartási támogatás és az átmeneti segély. Természetesen ezek sem olyanok, hogy egyszerre akár mindegyik jogcímen kaphasson valaki segítséget. Az ápolási díjra (minimum 23.600 forint/hó, maximum 38.350 forint/hó) például csak az jogosult, aki egy hozzátartozóját gondozza. Ez az esetek többségében azt is jelenti, hogy, ha akar sem tud emellett feketén munkát vállalni.

Tényleg bőkezű az állam? Maximum 23 ezer forint juthat egy főre

Anélkül, hogy mélységében bemutatnák, hogy milyen jogcímeken juthatnak hozzá a rászorulók ezekhez a támogatásokhoz, megnéztük, hogy tipikus élethelyzetekben mennyi pénzt is lehet kapni a szociális ellátórendszer jóvoltából.

Egy három kiskorú gyermeket nevelő család, ahol egyik szülőnek sincsen munkája valóban több jogcímen is hozzájuthat a támogatáshoz. Amennyiben a településen nincsen például óvoda, és a gyermeket emiatt napközben nem tudja kire hagyni, akkor az édesanya rendszeres szociális segélyt kaphat, amely kb. 59-60 ezer forint. Ehhez még kiegészítésként jöhet a lakásfenntartás költségeihez támogatás, amely maximálisan 8240 forint lehet. Ha az önkormányzat viszonylag jobb helyzetben van, akkor akár egy évben párszor néhány ezer forint átmeneti segélyt is adhat, de ez nem normatív módon jár, így számolni sem lehet vele. Ez így a családi pótlékot is hozzáadva összesen alig haladja meg egy főre vetítve a havi 23 ezer forintot.

Elképzelhető olyan helyzet is, hogy mindkét családtag segélyért áll sorba, az anya jogosult lesz a rendszeres szociális segélyre, míg az apa bérpótló juttatást kap. Azokban a hónapokban, amikor közmunkát nem tudnak biztosítani az apának, akkor 28500 forintot fog kapni. Ezzel együtt ugyanakkor csökken az anyának adható rendszeres szociális segély összege, mivel annak mértéke függ a család teljes jövedelmétől. Így összesen, szintén családi pótlékkal, és lakásfenntartási támogatással együtt marad a 23 forintos egy főre jutó jövedelem.

Ezek a példák talán a legextrémebb eseteket mutatják, mivel nagyon gyakori, hogy biztosított a közelben a gyermek napközbeni ellátása, így a rendszeres szociális segélyért már nem jogosultak. Mivel a törvény csak az egyik családtagnak engedi meg, hogy bérpótló juttatást kapjon, ezért a család egy főre vetítve már csak havi 15.300 forintból kénytelen megélni.

Mindenképpen jobban jár, akinek van munkája!

Amennyiben ugyanez a család legalább egyik tagja minimálbéren dolgozik, akkor már rendszeres szociális segélyt sem kaphatnak, illetve bérpótló juttatásra sem jogosultak. Marad egyedül a lakásfenntartási támogatás, mint szociális alapon járó segély. Ezzel együtt az egy főre jutó összeg meghaladja a 24.000 forintot.

Azaz, már akkori is valamivel jobban jár a család, ha legalább egyik tagja dolgozik, még ha így segélyt nem is kapnak, maximum a lakásuk fenntartásához támogatást. Természetesen lehet azt mondani, hogy tovább kell nyitni az ollót, és el kell érni, hogy arányaiban még inkább megérje dolgozni, mint a segélyre várni. Ugyanakkor két fontos kitétellel számolni kell.

Egyrészt a bérpótló juttatás csak akkor jár, ha legalább 30 napot dolgozott előző évben a segélyen lévő. Azaz önmagának is tennie kell azért, hogy a közösből részesüljön, tehát nem lehet az mondani, hogy munka nélkül élősködik az államon. A rendszeres szociális segély esetén még ennél is több kritériumnak kell megfelelni, mivel vagy 55 év felettinek kell lennie, vagy 14 év alatti gyereket kell nevelnie, akit nem tud óvodába, bölcsödébe adni, vagy egészségkárosodást állapítottak meg nála, vagy az önkormányzat mondta azt, hogy nem vehet részt közfoglalkoztatási programban. Látható, hogy ezek a családok a munkaerőpiacon valóban olyan komoly hátrányokkal indulnak, hogy csak minimális esélyük van a munkahelyhez jutáshoz.

Másik ok, amiért óvatosan kell a kérdéshez nyúlni az ellátás nagysága. Ahogy a példánk is mutatta, 23 ezer forint jut egy főnek, egy segélyen élő családban. Eközben a KSH szerint 2009-ben a nagyon szűkös megélhetéshez is minimum 63 ezer forintra van szüksége egy főnek. Látható, hogy ilyen módon nem nagyon lehet tovább csökkenteni az ellátásokat, mivel az már végképp a megélhetését veszélyeztetné a már így is rettenetesen nehéz helyzetben lévőknek.

Átláthatóvá kell tenni a segélyezési rendszert

Megállapítható tehát, hogy tévedés azt állítani, hogy jobban lehet élni segélyen, mint munkából. Az is látható persze, hogy amíg nem lesz egy átlátható rendszer arra vonatkozóan, hogy ki és mennyi szociális ellátást kap, addig folyamatosan fenntartható lesz ez a vita a közéletben, hiszen a mindenkori politika is hajlamos arra, hogy a segélyen élőket összemossa a segéllyel visszaélőkkel. Ennek lezáráshoz az kellene, hogy egy rendszerbe fussanak össze az<