A kormány a költségvetési lyukak befoltozása miatt 2011 tavaszán célul tűzte ki, hogy átalakítja a rokkantnyugdíj-rendszert. Ennek hatásaként a munkaerőpiacra visszatérő százezreket és közel 100 milliárd forint megtakarítást reméltek. A Policy Agenda elemzéseiben folyamatosan vizsgálja, hogy valójában mire képes a kormány ezen a területen. Az eddigi eredmények egyelőre pénzügyi és politikai kudarcot mutatnak.
Bevált a jóslat – nem lehet annyit spórolni a rendszeren
A Policy Agenda 2012. októberi elemzésében azt mondta, hogy a költségvetés augusztus végi adatai alapján az látszik, hogy várhatóan, akár 10-15 milliárd forinttal is túllépik a rokkantsági ellátásokra tervezett 342 milliárd forintos keretet. Költségvetési értelemben tehát 2012-ben minimális a rendszer átalakításának egyenlege a tavalyi évhez képest, miközben a kormány erős támadásokkal néz szembe a korábbi szisztéma drasztikus átalakítása miatt.
Az év elején nyilvánosságra került adatok alátámasztják ezt a várakozásunkat, mivel 358 milliárd forint került elköltésre rokkantsági és rehabilitációs ellátásokra. Ennek a pénzügyi kudarcnak az az oka, hogy irreálisak voltak a célkitűzések, nem volt valós az alapállítás, hogy tömegeket lehet visszavezetni a munkaerőpiacra. De ugyanúgy hiteltelen volt az az állítás is, hogy a felülvizsgálat hatására szintén tömegekről derül ki, hogy csupán visszaélnek a rendszerrel, és egészségi állapotuk miatt nem indokolt, hogy az államtól segítséget kapjanak.
A rossz kiindulópontok mellett a végrehajtás is komoly problémákkal szembesült. Az 57 év alatti teljes létszám átvizsgálását nem volt képes a kormányzat elvégezni. Még októberben azzal számoltunk, hogy szemben a 2010-ben végzett 92 ezer felülvizsgálattal 50 ezer minősítést tudnak elvégezni 2012-ben. Az év végi tényadat azonban még ennél is rosszabb, 44 ezer lett. Tehát a felülvizsgálandó körnek még 15%-val sem végeztek.
A létszám csökken, de nem a reform miatt
Az elmúlt évekre visszamenőleg azt látjuk, hogy 2006-ban még 700 ezer olyan ember volt, aki nem töltötte be a nyugdíjkorhatárt és így kapott rokkantnyugdíjat, vagy egészségkárosodott személyeknek járó juttatásokat. Ez a szám 2009-re lecsökkent 570 ezerre, majd 2011-re 470 ezerre. A 2012-es átalakítás után ez a csökkenés nem volt látványos, mivel kilenc hónap alatt csupán 20 ezer ember került ki az ellátásból vagy vált öregségi nyugdíjassá. Azaz az adatok nem igazolják, hogy sikerült volna tömegesen kiszorítani visszaélőket, sőt a létszámcsökkenése mögött inkább az áll, hogy egyre többen töltik be az érintetti körből a nyugdíjkorhatárt vagy időközben elhaláloznak.
2012-ben a 44 ezer felülvizsgálatból 4700 esetben állapították meg, hogy nincsen olyan fokú egészségkárosodása, amely miatt indokolt az állami szociális támogatás. Ezzel szemben első fokon 29 ezer embernek ítéltek valamilyen jellegű rokkantási ellátást. Azaz többen kerültek be tavalyi évben a rendszerbe, mint ahányan a felülvizsgálatok miatt kikerültek belőle.
Mi lesz idén?
A költségvetési törvényben rögzítettek szerint 2013-ban 349 milliárd forintot költ el az állam rokkantsági ellátásokra. Jelenlegi adatokkal számolva azt feltételezzük, hogy minimális túlköltés elképzelhető ezen a soron is, de ennek mértéke 4-5 milliárd forintnál nem lesz nagyobb. Az idei év első hónapjának az adataiból azt látjuk, hogy nem lesznek idén sem tömeges felülvizsgálatok, láthatólag a rendszer ezt a 44-47 ezer fő közötti teljesítményt képes „hozni”. Ugyanakkor miután társadalompolitikai és bűnbakképzési szempontból is középpontba helyezte a kabinet a megváltozott munkaképességűeket, ezért az ellenzék és társadalmi szervezetek folyamatosan támadni fogják az átalakításokat.
Azaz, bár láthatólag lassabb a végrehajtás, mint akár az előző időszakokban. Tömegek nem veszítik el ellátásukat, ennek ellenére a rendszer átalakításának rossz kommunikációja miatt további politikai károkat fog elszenvedni a kormány. Mindezt azért, mert rosszul jelölték ki a rendszer átalakításának a célját, és hibásan mérték fel az elérhető eredményeket.