Heves politikai viták témája lett az elmúlt hónapokban a roma integráció kérdése. A francia kormányzat ugyanis elrendelte a helyi prefektusoknál, hogy számolják fel az illegális romatelepeket, toloncolják ki az ott élőket. Elemzésünkben a kérdés mögötti politikai problémákat vizsgáljuk, és azt, hogy az események milyen hatással lehetnek a magyar belpolitikára.

Az Európai Unión belül is törést okoz a kérdés

A probléma európai gyökere – eltekintve a távoli történelmi elemzéstől – az Unió bővítésében rejlik. Miközben a régi tagállamok úgy érzik, hogy az általuk finanszírozott programokból az új tagállamok jelentős forrásokhoz jutnak, elvárják azt, hogy az „újak” problémáikat saját határaikon belül oldják meg. A mostani kitoloncolási ügy arra világít rá, hogy Románia sem tudja kezelni az 1-2,5 millió roma lakos helyzetét. A schengeni határok miatt tömegek indultak a régi tagállamok felé, azaz hiába a francia adófizetők által is finanszírozott támogatások, a probléma nem oldódott meg, sőt a régi tagállamoknak újabb ötletekkel kell előállniuk, ha kezelnie akarják a helyzetet. A helyzet ennél persze bonyolultabb, hiszen illegális romatelepek Románia csatlakozása előtt is voltak Franciaországban, ezért az ügy inkább arra ad lehetőséget, hogy a Sarkozy-kormány elfedje komoly belpolitikai problémáit.

Ennek ellenére a kérdéskör nem másodrangú az Európai Unió szempontjából, hanem alapvetően befolyásolhatja a fejlődés, az integráció további lépéseit. Nem véletlen, hogy az EU legfőbb döntéshozó szervei a saját rendszerük alapján gyorsan napirendre tűzik a kérdést. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy dacára az újabb és újabb intézményi reformoknak, a gyorsaság az Unió szerveinél hónapokban mérhető, és nem valószínű, hogy végül érdemi eredményeket, áttörést hoz ebben a kényes kérdésben.

A romatelepek felszámolásának hazai aspektusai

Az európai következmények mellett az ügynek a hazai belpolitikában rövidtávon is kiemelt szerepe lehet. Ahhoz képest, hogy a parlamenti választási kampány legfőbb témája még a romakérdés volt, Magyarországon a francia romák ügye sokkal kevésbé került reflektorfénybe, mint ahogy az európai súlyát tekintve várható lett volna. A magyar kormányzat visszafogottságának hátterében álláspontunk szerint három dolog együttes hatása húzódik meg.

Az egyik, hogy a magyar kormány eddigi működésének három hónapja során több komoly kérdésben is (bankadó, jegybank elnök fizetése, házi pálinkafőzés liberalizációja) élesen szembekerült az európai adminisztrációval, ezért vélhetően nem akar újabb frontot nyitni a francia és az olasz kormány romák ellen tett lépéseinek tekintetében. A másik, hogy a jelenlegi kormányzó pártok az országgyűlési kampányban külön hangsúlyozták, hogy Magyarország korábbi kormánya hasonlóan rosszul használta fel az Európai Unió által a romák integrációjára biztosított forrásokat, mint Románia, a kérdés érzékeny idehaza, elég csak felidézni, hogy nem is olyan régen romák tömegei vándoroltak ki az országból Kanadába. A kormányzat tehát nem akar a nemzetközi színtéren a probléma egyik fő okozójaként feltűnni. A harmadik körülmény, hogy januártól Magyarország az EU soros elnöke, és ennek az időszakban minden bizonnyal megkerülhetetlen témája lesz az európai roma kérdés. Nehéz lenne hitelesen állást foglalni úgy az ügyben, ha közben Magyarországon sem tudnak mit kezdeni a kérdéssel.

A fentiek alapján nem meglepő, hogy eddig mindössze a magyar EU-s parlamenti képviselők álláspontját ismerhettük meg. A kérdésben viszonylag egységes véleményen voltak a néppárti és a szocialista frakcióhoz tartozó magyar képviselők. Álláspontjuk szerint olyan politikát kell folytatni, amely nem engedi a tagállamoknak a faji alapú diszkriminációt, és minden ehhez hasonló ügyet csak előre egyeztetett lépések szerint enged kezelni.

Mit mond a magyar biztos?

A romák franciaországi kitoloncolásának ügyében Andor László, a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztos határozottan kiállt kollégája, Viviane Reding alapjogokért felelős biztos álláspontja mellett. Reding volt az, aki nyílt diszkriminációval vádolta Franciaországot, és a történteket a második világháború alatt bekövetkezett eseményekhez hasonlította. A magyar biztos álláspontja szerint Románia valóban csekély hatékonysággal használja fel az Európai Unió által kifejezetten a romák integrációjára biztosított forrásokat. Az Európai Bizottság hatásköre viszonylag szűk ebben a kérdésben, hiszen azon kívül, hogy felhívják a figyelmet a problémára, kevés hatékony eszköz van a kezükben. A kevés eszköz egyike lehet az Európai Szociális Alapból e célra rendelkezésre álló források felhasználásának felgyorsítása. A folyamat érdekében a magyar biztos konkrét intézkedési tervet javasolt.

Magyar elnökség: mi lesz a romákkal?

Álláspontunk szerint a franciaországi illegális romatelepek felszámolása kapcsán kirobbant ügy a magyar belpolitika szempontjából cselekvési kényszert teremthet. Az önkormányzati választásokat követően a hazai belpolitikában megnövekszik a mozgástér, és már olyan témákat is napirendre tűzhetnek a kormányzó pártok, amelyek akár szavazatveszteséget is okozhatnak, de Magyarország fejlődése szempontjából elkerülhetetlenek. Ráadásul a napokban Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy a januártól esedékes magyar uniós elnökség egyik fontos feladatának tekinti az európai romastratégia kialakítását. Ehhez képest a probléma hazai megoldása is távolinak tűnik, hiszen a szélsőséges Jobbik programjában a romák gettósítását tervezi, amitől támogatásának további erősödését várja.  Márpedig a kérdés világos hazai megoldása nélkül semmiképpen sem lehet hiteles álláspontot képviselnie a magyar kormánynak Európában.

De mi lehet a megoldás?

Az integráció kérdésének megoldása természetesen egyáltalán nem kézenfekvő, és nehéz is működő példákat összegyűjteni a világból. A roma társadalom, ahogy azt szociológiai kutatások is alátámasztják egyáltalán nem homogén. Ebből a szempontból más és más integrációs programokra van szükség a különböző térségekben, csoportoknál. Az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy az állami szervezetrendszer képtelen egyedül valós eredményeket elérni, mivel működéséből adódóan nem tud a mikroközösségek szintjére eljutni, és személyre szabott lehetőségeket kínálni. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy kizárólag civil szervezetek bevonásával lehet olyan széleskörű regionális, vagy országos összefogást teremteni, ami hatékony segítséget ad ezeknek a társadalmi csoportoknak problémáik kezelésében.

Budapest, 2010. szeptember 27.