A két időpont közelsége miatt az önkormányzati választásokat gyakran az országgyűlési választások „harmadik fordulójaként” emlegetik.  Ha másban nem, annyiban a megállapítás mindenképpen igaz, hogy a tavaszi választások győztese komoly előnnyel indul, hiszen a mindenkori győzteshez húzás mellett az aktuális kormányzópártnak lehetősége van felhasználni kormányzati erejét arra, hogy önkormányzati kampányát segítse – erőforrásaival, lehetőségeivel.

Mostani elemzésünkben azt vizsgáltuk, hogy a korábbi kormányok hogyan próbáltak „beavatkozni” az önkormányzati választások kampányába; használták-e a rendelkezésükre álló kormányzati lehetőségeket, mik azok a közös elemek, amiket bevetettek az önkormányzati kampányban? Megállapításunk szerint 1998-ig visszamenőleg alapvetően két kormányzati stratégiát figyelhetünk meg. 1998-ban és 2006-ban a kormánypártok nem tudták kihasználni helyzeti előnyüket. Tizenkét éve az elhúzódó kormányalakítás, a kezdeti bizonytalanságok, négy éve pedig az őszödi beszéd kiszivárgása miatti feszült belpolitikai helyzet rajzolta át az előzetes stratégiát. Ezzel szemben a 2002-es és az idei kampányt a hatalmon lévő erők tudatosan építették fel a kormányzati munka szempontjából, és az említett két időszakban (eddig) nem történt olyan rendkívüli esemény, amely gyökeresen átírta volna az esélyeket. Habár a négy kampányidőszak eseményei, fejleményei sokban eltértek egymástól, mégis több azonos kampánystratégiát is bevetettek a hatalmon lévők.

1998 – Lassú kormányalakítás

1998-ban az elhúzódó koalíciós tárgyalások miatt a kormányzati munka nem tudott lendületet adni a kormánypártok önkormányzati kampányának. A miniszterelnököt csak július 6-án választotta meg az Országgyűlés, a kormány munkája csak ezután indult be. Jellemző adat erre az időszakra, hogy csupán kilenc törvény került elfogadásra a parlament megalakulásától kezdve az önkormányzati választásokig (ebbe nem számoltuk bele a nemzetközi egyezmények kihirdetését, ami kevés politikai relevanciával bír), amely a legvisszafogottabb kormányzati jogalkotási munka volt az elmúlt tizenkét év azonos időszakaihoz képest.

2002 – A 100 nap mindent visz

2002. Az MSZP-SZDSZ többségű kormány kormányzati stratégiájának fő célja az önkormányzati választások megnyerése lett. Ennek érdekében meghirdették, majd megvalósították a sokat emlegetett 100 napos programot. Az intenzív kormányzati kampányra mindenképpen szüksége volt a Medgyessy-kormánynak, mivel a szoros választási eredmények hatására az ellenzék erőteljesen követelte a szavazatok újraszámlálását. Másrészt a miniszterelnököt ért ügynök-vád (D209-es ügy) után politikai legitimációs értelemben is fontos lett a meggyőző siker az őszi voksoláson. A 100 napos program azt sugallta, hogy a kormányzópárt megtartja ígéreteit, és ezt lehet várni jelöltjeitől a települési önkormányzatokban. Ennek érdekében olyan kampányt indítottak, amely hatékonyan segítette a helyi jelöltek munkáját.

2006 – Őszöd árnyékában

2006-ban az őszödi beszéd kiszivárgása, illetve az ezt követő utcai zavargások teljesen elnyomtak minden egyéb politikai kommunikációs törekvést, így az sem derült ki, hogy a kormányzat valójában milyen támogatókampányt akart felépíteni az önkormányzati választásokra. A kormányzati filozófia nem is tette volna hitelessé, hogy egy pénzosztásra épülő politizálás folyjék. Egyetlen hatékony kampányeszköze maradt a kormányzó pártoknak: az uniós forrásokból megvalósult, és megvalósítás előtt álló fejlesztések bemutatása. Ezzel azt kívánták sugallni, hogy kormánypárti városvezetés esetén a települések sikeresen tudnak pályázni, és a régi tervek könnyebben megvalósulhatnak. A váratlan események hatására a kampány közepén a kampánystratégia látványosan kipukkadt, így a választási eredmények nem hoztak sok jót a kormányoldalnak.

2010 – „Hideg kampány”

A kormányzat működése szempontjából különös, de mindenképpen tudatos összehangoltság figyelhető meg az idei önkormányzati kampány tekintetében. A Fidesz korán felismerte, hogy olyan politikát, mint amit 2002-ben folytatott az MSZP (lásd 100 lépés), nem tud a költségvetés helyzete miatt folytatni. Azaz látványos, sok embert pozitívan érintő intézkedéseket nem hozhat. Az is feltűnő, hogy azokon a területeken, ahol jelentős változtatásokba kezdett, például a közbiztonság, rövidtávon nem lehet eredményt felmutatni. Emiatt három kampányelemet vetett be a jobboldal.

Egyrészt minimalizálta a kormányzat működési hibáit, annak érdekében, hogy előre nem látható szakmai tévedések miatt támadás ne érhesse a kormányzatot. Korábbi elemzésünkben már bemutattuk, hogy a jogalkotás területén lényegében a legkisebb hatékonysággal működik a mostani kabinet, úgynevezett „frakciókormányzás” folyik.

A másik fontos stratégiai elem a kriminalizálás és az elszámoltatás lett. Az országgyűlési kampány fő üzenetéként az hallható a kormányerőtől, hogy elődje korrupciótól átitatott munkát végzett, ezért a választások után szigorú elszámoltatás, számonkérés várható. Ennek megfelelően önálló gépezetet állított fel a Fidesz ígéretének beváltására. Mind az elszámoltatási kormánybiztos, mind a parlamenti vizsgálóbizottságok azt a célt szolgálják, hogy napi szinten keltsék azt az érzetet a választókban, hogy komoly számonkérés zajlik, így a politikai ellenfélre, a korábbi kormánypártra nem érdemes szavazni.

Harmadrészt a Fidesz erényt kovácsolt a nemzetközi szervezetekkel folytatott sikertelen egyeztetésekből. Hogy mennyire volt előre megtervezett lépés az IMF-vel, illetve az Európai Unió szerveivel való látványos konfliktus, nem tudni. Ugyanakkor ezek a szituációk alkalmasak arra, hogy elnyerjék a választók szimpátiáját, így népszerű fogalom lett a „gazdasági függetlenségi harcot folytató ország” kommunikációs panelből is. Az önkormányzati kampány finisében bedobott devizahiteleseknek szánt csomag is azt szolgálja, hogy a lakosság érdekeit védő, a bankokkal szemben fellépő erős hatalom képét mutassák. Miközben ezen lépések parlamenti elfogadása még várat magára.

Egyértelműen látszik az is, hogy a kormányzat nem segíti a Fidesz és a KDNP kampányát országos médiakampánnyal, nincs is szükségük másra, mint úgynevezett „hideg kampányt” folytatni, sportnyelven szólva annyi a dolguk, hogy a megszerzett előnyt stabilizálják a célvonalig. Ehhez pedig semmilyen kockázatos manőverre nincs szükség.

És ami sohasem hiányozhat: elszámoltatás

Az elszámoltatási, kriminalizálási technika már 1998-tól folyamatosan alkalmazásra került. 1998-ban a Fidesz azt állította, hogy az előző kormány törvénytelen eszközökkel megfigyeltette pártjuk vezetőit, 2002-ben a szocialisták a közpénzügyi államtitkárság felállításával próbáltak bizonyítékokat találni az előző kormány által – szerintük – elkövetett visszaélésekre. 2006-ban nem volt kormányváltás, így logikus, hogy elszámoltatási kampány sem. A mostani 2010-es kampányban pedig – ahogy fentebb már szó volt róla -, ismét kiemelt szerep jut az előző kormány működésének vizsgálatára.

Az elszámoltatás az önkormányzati kampányok biztosan visszatérő eszköze lett. Az alacsony hőfokú kormányzati munka, illetve a mesterséges konfliktusszituációk építése viszont eddig kevésbé volt jellemző az őszi kampányokra, de most a Fidesz érezve, hogy kormányzati szempontból nincsen a választók felé teljesítménykényszere (az elszámoltatások kivételével), ezzel a taktikával is képes lehet a tavaszi választásokon szerzett jelentős előnyének megőrzésére.

 

Budapest, 2010. szeptember 22.