A kormány döntése alapján 2013. január 1-től 10%-kal csökkentették a legfontosabb energiahordozók, így a villamos energia és a földgáz lakossági árát. Korábbi elemzéseinkben bemutattuk, hogy ezek a tételek teszik ki a lakásfenntartási költségek mintegy 50%-át. Azaz két olyan kiadás látványos mérséklésére került sor, amelyek érezhetően megjelennek a háztartások havi költségei-terhei között. A Policy Agenda elemzésében azt vizsgálta meg, hogyan oszlott meg ennek az intézkedésnek hatása a társadalom különböző csoportjai között.
Rezsicsökkentés hatása: – 53 milliárd forint az áramszámlánkból
A Policy Agenda a Központi Statisztikai Hivatal, a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal, valamint az egyetemes szolgáltatók adatai alapján megvizsgálta, hogy miképpen oszlik meg a rezsicsökkentés a különböző társadalmi csoportok között. Annak érdekében, hogy precízebb adatokat kapjunk, kiválasztottuk a rezsicsökkentés tételei közül a villamos energiát, mivel ez minden háztartás számára hozzáférhető. Ezáltal jobban meg tudjuk ítélni, hogy a rezsicsökkentés valóban igazságos-e társadalmilag, vagy megint inkább a magasabb jövedelműeket támogatja, és ott volt szűkmarkúbb, ahol az adórendszer kapcsán korábban is.
A Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal adatai alapján 2012-ben a lakossági fogyasztóknak értékesített villamos energia nettó értéke 384 milliárd forint volt. Ehhez hozzáadódik az ÁFA, így összesen 484 milliárd forintot jelentett minden háztartásra együttvéve.
A KSH adatai szerint Magyarországon 3,9 millió lakott lakás volt a 2011-es népszámlálás idején. Természetesen ennél több helyre van bekötve a villany, mivel a hétvégi házak, garázsok, nyaralók szintén beleszámítanak a teljes fogyasztásba. Ugyanakkor ezek energiafelhasználása alacsony, ezért az egyszerűsítés kedvéért számítsuk az „állandónak tekinthető lakás” számlájához. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy egy lakott lakásra 124 ezer forintos éves átlagos számla jutott.
2013-ban az első kéthavi adatok alapján a lakosság körében csökkent az energiafelhasználás, több mint 5%-kal. Amennyiben ez a csökkenés éves szinten állandó lesz, akkor – egy egyszerű becslés alapján – a tavalyi évben elfogyasztott 10,2 millió MWh helyett idén 9,7 millió MWh lehetne a lakossági fogyasztás. Ez pedig tavalyi értéken számolva is már csökkentené a lakosság összesített számláját, amely 458 milliárd forint lenne év végén.
A csökkenő fogyasztást az év első két hónapja alapján azonban nem lehet valószínűsíteni, hiszen az, sok tényező miatt a későbbiekben akár nőhet is. Tehát a tavalyi fogyasztási mértékhez viszonyítva a rezsi-csökkentés hatásaként a kormány mintegy 53 milliárd forinttal csökkentette a háztartások kiadásait. Ez a tavaly kifizetett lakossági áramszámla 11%-os megtakarítását jelenti.
Az állam a rezsicsökkentésen csak a villamosenergia-szolgáltatás területén 11 milliárd forinttal alacsonyabb adóbevételhez jutott, hiszen ennyivel kevesebb folyik be a költségvetésbe az ÁFA oldalon. Ezt pedig valahonnan elő kellett teremteni, amely indirekt módon megjelenik a lakossági kiadások között.
Ki kapja a legtöbbet?
Annak érdekében, hogy eldönthessük, melyik társadalmi csoportnak mennyi jutott a csökkentésből a fogyasztás nagysága alapján a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal, valamint a szolgáltatók adatai alapján megvizsgáltuk, hogy mekkora különbség van azok között, akik a legkevesebbet, és akik a legtöbbet fogyasztják.
A fogyasztókat az elhasznált éves energia alapján 10 egyenlő csoportba osztottuk. Ez alapján az látszik, hogy az 53 milliárd forintos megtakarításból – amit a lakossági fogyasztók az áram árának csökkentése címén „megkapnak” – kb. 26 milliárd forint a felső 20%-nak jut. Ez azt jelenti, hogy azok a háztartások, amelyek eddig is minimum 14 ezer forint feletti villanyszámlát kellett, hogy befizessenek, vitték el a rezsicsökkentés 50%-át. Eközben a fogyasztási szerkezet alapján a háztartások alsó négytizede (ebbe a körbe tartoznak a kisebb alapterületű lakások, vagy háztartási gépekkel kevésbé felszerelt családi házak is) a rezsicsökkentésnek a 10%-át sem kapták meg.
A számok tehát azt mutatják, hogy a rezsicsökkentés nyertesei azok voltak, akik az elhasznált energia felső 20%-ába tartoznak.
Véleményünk szerint a mai – „mintegy fordított fűnyíró-elvként működő” – megoldásnál társadalmi szempontból sokkal igazságosabb lett volna, ha nem azokat támogatják, akik jelentős fogyasztással rendelkeznek jelenleg is. Éppen ezért két megoldási lehetőséget is látunk:
– fogyasztási alapú kedvezmény: számításaink szerint az alsó 40%-ba tartozó fogyasztók esetében 15-17 milliárd forintból megvalósítható lett volna egy 30%-os csökkentés. Amennyiben a költségvetést tehermentesítenék ennek egy részétől, akkor még a szolgáltatók számára is kezelhetőbb mértékű lett volna a teher. Természetesen ez esetben is érhette volna az a vád a rendszert, hogy nem a valós jövedelmet veszi alapul, hanem a fogyasztás nagyságát. Ugyanakkor mégis igazságosabb lett volna ez a lépés, mint a jelenlegi.
– rászorultsági alapú kedvezmény: adminisztratív szempontból kissé bonyolultabb, de szintén kisebb költségigényű lett volna, ha szociális alapon terítették volna szét a csökkentést a háztartások között. Ehhez a már bevezetett védendő fogyasztók körét kellett volna alapul venni. Esetükben már most is ad bizonyos védelmet a törvény, amelyet ki lehetett volna bővíteni egyfajta ingyenes alapcsomaggal. Például bizonyos mértékig minden fogyasztó – aki ebbe a körbe beletartozik – ingyen kapná az áramot. Természetesen forrás kérdése, hogy kiket vonna be az állam a már védendő fogyasztóknak minősítettek közé (pl. alacsony nyugdíjjal rendelkezőket), de még ez a rendszer is költséghatékonyabb lett volna, mint a jelenlegi.