A kormány 2011 tavaszán annak érdekében, hogy bizonyítani tudja az Európai Uniónak, hogy képes kikerülni a túlzott deficit eljárás alól, meghirdette a Széll Kálmán Tervet, majd egy évre rá a Széll Kálmán Terv 2.0-t. Ezek nagyságrendileg 1.500 milliárd forintos megszorítást jelentettek. A Policy Agenda elemzésében azt nézte meg, hogy a 2014. évi költségvetés mennyire tükrözi a korábbi vállalásokat, és mely területeken adta fel leginkább saját célkitűzéseit a kabinet.
2012-ben még bátor volt a kormány. Nem tartották a hiány tervet
A kabinet – a meghirdetett „háborús stratégiája” ellenére – nyílván félt attól, hogy az Európai Bizottság nem tartja majd kellően hitelesnek a Széll Kálmán Tervre épülő konvergenciaprogramokat, ezért erős vállalásokat tett 2014-re is. Ezek egy része azonban már nem köszön vissza a jövő évi költségvetésben.
A legnagyobb jelentőségű visszalépés talán a költségvetési hiány mértékében van. 2012 áprilisában még azt fogadta el a kabinet, hogy csökkenő költségvetési hiánnyal tervezi az elkövetkező éveket, és ezek közül a jövő évre 1,9%-os hiányt terveztek. Azzal, hogy jövőre 2,9%-os lett a hiánycél, láthatólag a politikai bátorság is elfogyott, illetve a költségvetési túlzott deficit eljárás befejezése után már nem fontos a korábbi tervek betartása. Ez pedig azt jelenti, hogy 300 milliárd forinttal többet költ a kabinet, mintsem a saját maga által vállalt tervet betartsa.
Az államadósság alakulását vizsgálva még inkább érződik a kabinet meghátrálása. 2011 tavaszán a Széll Kálmán Terv főüzenete az volt, hogy folyamatosan, nagy ütemben csökkenteni kell az államadósság mértékét. Ennek kapcsán még ambiciózus tervet fogadtak el, mely szerint 2014-re a GDP 66,7%-ának megfelelő mértékre csökkentik az állami adósság nagyságát. Tavaly tavasszal azonban már ennél visszafogottabb volt a célkitűzés, mert 73,7%-os mértékre visszaemelték ezt a szintet. Az idei költségvetés benyújtásakor pedig már az derült ki, hogy a kabinet ezen a területen is feladta „harcállásait”, és csupán 76,9%-ra tervezik az államadósság GDP-hez viszonyított mértékét csökkenteni. Ez pedig azt jelenti, hogy a 2011-es tervhez képest 3.100 milliárd forinttal nagyobb lesz az államadósság mértéke.
Területek, ahol megbukott a Széll Kálmán Terv
Az „eredeti” Széll Kálmán Terv hét területen akart – néha kifejezetten reformértékű – átalakításokat hozni, amelyeket tovább mélyítettek a második lépcsőben. Ennek hatására a két Széll Kálmán Terv kb. 1.500 milliárd forintos egyenlegjavulást hozott volna. A Policy Agenda már a tervek bejelentésekor is felhívta a figyelmet arra, hogy az elképzeléseknek több eleme nem megalapozott, nagyrészük megvalósíthatatlan. Ezért is következett be, hogy csak folyamatos költségvetési módosításokkal sikerül a tervezett 2013. évi hiányt hozni. A megelőző két évvel azonos módon, ezek főleg minden féle hosszútávú elképzelés nélküli adóemelések, amelyek gyorsan jelentős bevételeket jelentettek a büdzsé számára.
A Széll Kálmán Tervek szorításából csak akkor lehetett volna engedni, ha a gazdasági növekedés hatására megnőnek az állami bevételek. A 2012-es erőteljes gazdasági teljesítmény csökkenése, és az idei évre várható minimális gazdasági növekedés egyaránt azt mutatja, hogy bevétel növekedéssel a jövő évben sem lehet számolni. Azaz a kabinetnek a Széll Kálmán Tervekben elhatározott intézkedései a jövő évi költségvetésben sem érhetők tetten.
Ugyanakkor a foglalkoztatást, a nyugdíjrendszert érintően, a közösségi közlekedésben, valamint az egészségügy – gyógyszerkiadások területén saját vállalásait sem teljesítette a kabinet. A Policy Agenda számításai szerint 300-350 milliárd forintos egyenlegjavító lépés nem valósult meg, amely így nem is jelenik meg a 2014. évi költségvetésben.
Túlvállalta magát a kormány, vagy félrevezettük az Európai Bizottságot?
A kormány politikai szempontból egyik elsődleges célkitűzése volt, hogy elérje az Európai Uniónál az ország elleni túlzott deficit eljárás megszüntetését. Ezzel is akarta bizonyítani kiválóságát és azt, hogy képes a külső „gyámkodás” alól kibújni, és önálló utat járni.
Ennek látszólag mindent alárendelt, és a saját maga által vállalt ígéretek lényegében mindig túlszárnyalták a reális piaci várakozásokat, elvárásokat. Emellett nem volt képes végrehajtani azokat a reformokat, amiket politikai érdekekből indított és zászlajára tűzött. A számos „kényszerhelyzetre” történő hivatkozással meghozott „csak kiigazításként” kommunikált adóemelés, a termelő- és pénzügyi szektor túladóztatása, az egyedi bevételek elérése, az egészségügyi, szociális szektorok kiadásainak erőteljes szűkítése jellemezte az elmúlt évek költségvetési politikáját. És ez a gyakorlat tükröződik a 2014. évi költségvetésben.