2014 után 2018-ban is megismétlődött az új választási rendszerben a kétharmados Fidesz-győzelem. A forgatókönyv azonos volt. Az ellenzéki pártok kormányváltásra készültek, a Fidesz nem győzte hangsúlyozni, hogy nem lesz kétharmad és nincs is rá szüksége. Az eredmény sokk-hatásként érte a baloldali pártokat, és elkezdődött a „ki a hibás” stratégia. 2014-hez képet annyi változás van, hogy a Jobbik is túlzott illúziókat fogalmazott meg, amelyeket nem tudott teljesíteni, így politikai válság alakult ki náluk (vezetési és tartalmi egyszerre).
A választási adatok mélyelemzése alapján továbbra is az látszik, hogy a baloldali pártok versenyképesek (ha együtt indulnak) a fővárosban. Ugyanakkor kezdődnek a problémák a megyei jogú városokban és a 20 ezer fő feletti nagyvárosokban. A kistelepülések Magyarországa pedig abszolút értelemben is eltolódott a Fidesz-KDNP fele, és egyedül többségben vannak az ország ezen részén.
Amennyiben különböző háttérváltozókkal is megvizsgáljuk a településeket, akkor három tanulságos adatot is kapunk:
- minél kisebb egy falu, annál nagyobb a Fidesz-KDNP támogatottsága;
- nem számít az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, hiszen ahol tartósan nem képes az állam háziorvosi praxis betölteni, ott is abszolút többsége van a Fidesz-KDNP-nek;
- minél több a közmunkások aránya egy településen annál nagyobb a Fidesz-KDNP támogatottsága.
A 2014-es választáshoz képest nem volt elmozdulás a baloldali szavazói tömbben. A tömbön belül a pártok támogatottsága változott ugyan, és valóban az LMP minimálisan képes volt előretörni, de ez kevés volt ahhoz, hogy akár az első számú baloldali erő legyen, vagy képes legyen az egész szavazói tömböt magával húzni.
Közben megjelent egy 5%-os támogatottságú ellenzéki szavazói bázis, amely nem jobbikos, és nem baloldal, legalábbis pártpreferenciája alapján. Az ő további sorsuk nyilvánvalóan inkább attól függ, hogy képes lesz-e változni az ellenzéki világ, és ebben megtalálják helyüket.
Amennyiben a magyar baloldal (ebben az értelemben az MSZP-P, DK és LMP pártokat soroljuk ide, még ha vannak közöttük ideológiai különbségek is) nem akarja végleg átadni a terepet a Jobbiknak, és más jobboldali pártkezdeményezéseknek, hanem önálló erőként (még ha több pártból is áll) akar megmaradni a politikai térképen, akkor három dolgot kell tennie:
- legalább egymás közötti együttműködési forma, alkalom megteremtése, amelynek próbája a 2019. évi önkormányzati választás;
- személyes jelenlét megteremtése minél több kistelepülésen, amelynek legfőbb mérföldköve a 2019. évi önkormányzati választás. A 2018. évi választási eredmények azt mutatják, ahol például az MSZP képes volt korábban önkormányzati jelöltet állítani, ott a baloldal 23%-kal több szavazatot kapott;
- tartalmi változtatás, amely nem a Fidesszel szemben fogalmazza meg önmagát, hanem a választói problématérképhez igazítja politikai vízióját.
Részletes elemzés letölthető innen: Policy Agenda_baloldal válsága.
Comments are closed.
Comments: 2
[…] széteső baloldal helyzetét vette górcső alá a Policy Agenda (PA), azt is mérlegelve, milyen lehetőségek állnak a baloldal előtt, ha meg […]
[…] széteső baloldal helyzetét vette górcső alá a Policy Agenda (PA), azt is mérlegelve, milyen lehetőségek állnak a baloldal előtt, ha meg […]