A közfoglalkoztatásra 2016-ban az előző évben felhasznált pénzeknél mintegy 90 milliárd forinttal lehetne többet költeni. A közfoglalkoztatottak bérét azonban mégsem emelik, sőt az sem látszik, hogy ha több embert akarnának foglalkoztatni, akkor hol találnának havi átlagban 84 ezer emberrel több közmunkást, mint amennyi 2015-ben volt. A Policy Agenda azt nézte meg, hogy e területen mi is lehet a kormány tényleges célja.

A közmunka mindent visz

2015-ben a KSH szerint 191,8 ezer fő dolgozott havi átlagban közmunkásként. Az eredeti terv az volt, hogy 270 milliárd forintot költenek erre, és ebből havi átlagban 213 ezer ember munkához jutása valósul meg. Év végére 17 milliárd forint megmaradt a kasszában, de kevesebben is dolgozhattak, mint a tervekben szerepelt. A különbség nem abból adódott, hogy ne lett volna finanszírozható a nagyobb létszám, hanem nem találtak és nem tudtak ennyi ember számára közfoglalkoztatást megszervezni.

A kormány a foglalkoztatáspolitikájában a közmunkát helyezte a középpontba. A Nemzeti Foglalkoztatási Alap teljes tavalyi költségvetésének 65%-át költötték a közfoglalkoztatotti rendszer működtetésére, 13%-át a munkanélkülieknek járó támogatásra, és kb. 4%-át (!) a munkanélküliség kezelését szolgáló programokra. Ez utóbbi programok azok, amelyek nem segélyt adnak, nem közmunkára kötelezik a munkanélkülieket, hanem olyan foglalkoztatást javító programot finanszíroz, amely segíthet a „normál” munkaerőpiacon való elhelyezkedésben.

Ez az arány még torzabb lenne 2016-ban, ha a költségvetési törvényben szereplő számok valósulnának meg. Idei évben a Nemzeti Foglalkoztatási Alap keretösszegének 70%-a menne a közmunkára, és csupán 3%-a a munkaerőpiaci programokra. Főleg akkor látszik a rendszer tarthatatlansága, ha a befizetett pénzek és a kiadások közötti kapcsolatot nézzük.

Leegyszerűsítve a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak három bevételi forrása van:

·         az Európai Uniótól kapott támogatás (munkaerőpiaci programok támogatására),

·         a munkabérek utáni befizetések (munkaerőpiaci járulék és szakképzési hozzájárulás),

·         valamint a költségvetés más bevételi forrásokból való befizetései.

A munkabérek utáni befizetésekben van egy „csavar”. Bizonyos preferált társadalmi csoportok után az állam nem szedi be a járulékok egy részét. Ez a Munkahelyvédelmi Akcióterv, amely a Nemzeti Foglalkoztatási Alap számára „kompenzálásra” kerül.

A három bevételi forráshoz három kiadási csoport társul: az Európai Uniós programok megvalósítása; a klasszikus munkaerő-piaci programok támogatása; és a közmunka.

 

támogatási csoportok	bevételi oldal	kiadási oldal
Európai Unió programjai	51,7 Mrd Ft (előfinanszírozott uniós programok kiadásainak megtérülése)	58,5 Mrd Ft (EU-s elő- és társfinanszírozás)
„klasszikus” munkaerőpiaci programok	314,3 Mrd Ft (szakképzési hozzájárulás, egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék, munkahelyvédelmi akcióterv)	85,3 Mrd Ft (foglalkoztatási, szak-, és felnőttképzési támogatások, bérgarancia kifizetések )
közmunka program	95 Mrd Ft (közvetlen költségvetési támogatás)	340 Mrd Ft

 

A bérekből levont járulékok 27%-át fordítják arra, amire azt a cégek és a dolgozók „adják”, míg 73%-át közmunkára költi el az állam. Arra a közmunkára, ami inkább egy szociális program és így a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetűek számára segítség, de nem jelent ugyanakkor ilyen mértékben aktív segítséget az ismételt elhelyezkedéshez.

Mi lesz idén?

A közmunkát tehát olyan forrásból finanszírozzák, amelyet valójában nem is erre a célra szednek be. A tervek szerint a 340 milliárd forintos program 72%-a a bérek utáni befizetésekből (hangsúlyozottan nem tisztán erre a célra levont pénzekből) történik.

A közmunkarendszer kiadásait három tétel befolyásolja. Az első az érintett létszám, a második a közmunkásoknak adandó bér, míg a harmadik a dologi költségek aránya. A közfoglalkoztatotti bért a várakozásoktól eltérően nem emelte a kormány. A dologi költségek aránya már most is magas (2014-ben 12% volt), ezért ezen emelni indokolatlan lenne. Marad a közfoglalkoztatásban résztvevők létszámának az emelése. Ez azonban láthatólag nem csak akarat kérdése. A tavalyi évben sem sikerült a kormányzati létszámcélt teljesíteni (csak 90%-át), ezért nem várható, hogy idén jelentősen emelni tudnák azt.

Modellszámításaink alapján 2016-ban 258-270 milliárd forintot költenek el közfoglalkoztatásra, amely minimum 70 milliárd forint megtakarítást jelent a költségvetésnek. Nyilvánvaló, hogy a közmunkások bérének emelésére lett volna fedezet, tehát nem pénzügyi, hanem politikai döntés született ennek kapcsán. Az is egyértelmű, hogy a kormány megtakarítással számolhat ezen a soron, és ez a többlet fedezetet nyújthat más kiadásokra – akár a munka világát nem érintő egyéb beruházásokra is.