2014-es tavaszi választások után mintha a kormány nem tudott volna újra tempót venni. Már munkatervet sem alkot, és egyetlen megígért terület átalakításába sem kezdett bele. Ha így megy, akkor a ciklus eltelik érdemi változtatások nélkül, miközben több területen jelentős átalakítások kellenének. A Policy Agenda heti elemzésében ennek okait mutatja be.

Se politikai tervezés, se bátorság

A tavaly tavaszi választások után sokan a kormánypárton belüli hatalmi harcnak tulajdonították, hogy nem kezdődött el a valódi kormányzati munka nyár előtt. Később a szezon kezdetét áttolták az önkormányzati választások utánra, azzal a politikai céllal, hogy az esetleges szakmai viták ne lehessenek hatással a Fidesz és a KDNP helyhatóságoknál szerezhető pozícióira.

Pedig már akkor lehetett sajtóban olvasni azokról az információkról, hogy az egészségügy, az oktatási rendszer átalakítására készülnek, illetve Államreform Bizottság néven tavaly novembertől létrehoztak egy új testületet.

Az őszi tüntetés-sorozatok, az amerikai kitiltási botrány, és ennek hatásaként a három elvesztett időközi országgyűlési választás elvették a kormány bátorságát. A tűzoltást igénylő ügyek kivételével (pl. bróker botrányok) nem volt olyan érdemi kormányzati munka, ami karaktert adhatott volna a választások óta eltelt időszaknak. Mindezt úgy, hogy darabszámra nézve nem is teljesített rosszabbul a kormányzat, mint az előző ciklus elején. 2010-es választások után 2011. ősz elejéig 626 törvény és kormány rendelet került elfogadásra, most 2014-es választásoktól augusztus végéig ez 714.

A politikai visszaesést egy időre megakadályozta a menekültügy, amely, ahogy korábbi elemzéseinkben is bemutattuk, nem helyettesítheti a valódi kormányzati munkát. Ehhez hozzátartozik, hogy három területen volt érdemi, a lakosság többségét is érintő változás az új kormányzati ciklusban. Ebből kettőt nem a kormány kezdeményezte (vasárnapi zárva tartás, és a magáncsőd intézményének bevezetése). A segélyezési rendszer átalakítása (több segély megszüntetése, és a feladatok önkormányzati szintre való áttolása), pedig inkább költségvetési célú változtatásnak tűnt, semmint érdemi reformnak. És ehhez is igazodott annak kommunikációja.

A kormány közigazgatási centrumának szétcsúszását jól mutatja, hogy 2014 tavasza óta nincsen féléves munkaterve a kabinetnek, amiben előre meghatározzák a nyilvánosság számára, hogy milyen ügyekkel fog foglalkozni az elkövetkező hat hónapban a kormányzati apparátus. Ez a kormány ügyrendje szerint kötelező feladata a kabinetnek, amelyet valamiért nem tud teljesíteni.

Csúsznak a reformok

 

A tavaszi politikai krízist egy politikai fordulattal akarta a kormány nyár elején kezelni. Ezért még július elején többek között az OECD egészségüggyel, és oktatási rendszerrel kapcsolatos országtanulmányai alapján kormánykonferenciát akart tartani a miniszterelnök. Ezen elvileg meghatározták volna az említett két terület mellett a bürokrácia-csökkentése kapcsán a ciklusban megvalósítandó feladatokat. Azaz egy év késéssel, de elkezdődhetett volna a kormányzati munka.

Nyilvánvaló volt, hogy ez egy jó alkalom arra a miniszterelnöknek, hogy új lendületet adjon a kormányának, és megmutassa, képes kitörni az addigi nehéz helyzetéből. Ugyanakkor a menekültügy térnyerése a politikai kommunikációban azt eredményezte, hogy nem volt szükség azonnali politikai kríziskezelésre, és ezért mindent elhalasztottak augusztus végére.

A múlt heti kormánykonferencia ismét a halasztás jegyében telt el. Érdemi bejelentés (leszámítva az egészségügyi államtitkár lemondását) nélkül lépett túl ezen az eseményen a kormány, és úgy tűnik, hogy továbbra is feláldozták a valódi kormányzást a menekültügyért cserébe. Pedig miniszteri megszólalások is mutatják, hogy belül is elégedetlenek a bürokrácia csökkentésének elmaradásával, a közigazgatás modernizálásával.

Mi várható ősszel?

Továbbra is egyértelműen csak időt nyer a menekültüggyel a kormány, saját belső, egyébként a választók számára jól látható problémáit nem képes megoldani. A menekültügyben főképpen a saját tábor fele feltudja mutatni a kormányzati munka látszatát, de a hétvégi tapolcai két időközi önkormányzati képviselőválasztás is mutatja, hogy a róla kialakult negatív képen nem tudott változtatni.

A két elhalasztott lehetőség után (nyár elején, és nyár végén) a miniszterelnök számára kínálkozik egy új lehetőség a kormányzás visszavételére, ez pedig a szeptember közepén tartandó évadnyitó kormánypárti frakcióülés. Ha ott sem vázolja elképzeléseit néhány, a mindennapi életet is érintő területen (akár egészségügy, oktatás, bürokrácia), és csak a menekültügyi politika ural mindent, akkor egyre nehezebb helyzetbe sodorja magát, időzavarba kerülhet.

A kormányzati ciklus felétől, és ez jövő tavasszal elérkezik, már nem helyes politikai szempontból új változásokba belevágni. Azok eredménye ugyanis nem látszik meg a választások előtt, és csak a végrehajtás körüli szokásosan borítékolható botrányok maradnak meg a szavazók fejében.