Magyarországon a létminimum számítását a rendszerváltás óta a Központi Statisztikai Hivatal végezte. Ezzel a munkával 2015-ben felhagytak, ekkor közölték utoljára (2014. évre vonatkozóan) a létminimum összegét. A Policy Agenda szakértői úgy gondolták, hogy ez a több évtized óta használt mutató nem érdemli meg, hogy bármilyen (akár politikailag motivált) okok miatt megszüntessék. Ezért a KSH által alkalmazott módszertan alapján (megfelelően dokumentált módon), a KSH által felvett háztartásstatisztika és kapcsolódó adatbázisok segítségével (amelyet készséggel rendelkezésünkre bocsátottak) kiszámítottuk a létminimum 2015. évi összegét.
Miért kellett megszüntetni?
A Policy Agenda alapvetése az volt a létminimum-számítás kapcsán, hogy bár a KSH eldöntheti, hogy közöl-e létminimum összeget vagy sem, hiszen ennek nincs semmilyen nemzetközi követelménye, ennek ellenére nem szerencsés „kidobni az ablakon” egy több évtizede eredményesen használt mutatószámot. Arról nem is beszélve, hogy a létminimum-módszertanát egy parlamenti szakbizottság keretei között 1990/1991-ben szakemberek, szakszervezetek, kutatóintézetek és politikusok bevonásával együtt alkották meg. Ha korrekt az eljárás, akkor a KSH-nak véleményünk szerint kötelessége lett volna ugyanezen keretek között a megszüntetés előtt kidolgozni az új módszertant.
Álláspontunk szerint szükséges lett volna, magyarázatot adni arra is, hogy mi változott meg a módszertan hitelességét tekintve 2014 és 2015 között? Bár a KSH vezetése 2010 óta nem változott, ezért nyilvánvalóan nehéz megtalálni annak az okát, hogy mi lehetett az a fordulópont, ami miatt 2014-ig még jó volt a módszertan, de 2015-ben már rosszá vált (bár utoljára ekkor még legalább közölték a számokat, viszont 2015 évre vonatkozóan már ezt sem tették meg).
Az aktuális sajtóhírek szerint a KSH taktikát váltott. A Központi Statisztikai Hivatal egyik vezetője azt nyilatkozta a Hír TV 2016. május 23-ai adásában: „Tekintettel arra, hogy legutóbbi számításaink óta nem volt infláció Magyarországon, tekintettel arra, hogy a foglalkoztatottak száma nagyon intenzíven gyarapodott, és tekintettel harmadsorban arra, hogy ezalatt az egy év alatt, 2015 óta jól mérhetően és jelentősen nőtt a családokhoz kiáramlott jövedelem, tehát emelkedett a családok jövedelmi pozíciója, ezek mellett kihozni azt, hogy nőtt a létminimum, ez szerintem kétségbe vonható eredmény”.
Fentiek számunkra egyértelművé tették a KSH álláspontját: azaz csak az az adat lehet hiteles, amit ők közölnek. Miután azonban nem közlik, ezért az általuk nem közölt „titkos” adat lehetne csak a hiteles?
Válaszok tényekkel
Érdemes tényszerűen megnézni, hogy miért is változott a létminimum alatt élők száma, és miért nőtt a létminimum összege:
· a létminimum kapcsán az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltott szám az, hogy mennyien élnek ez alatt a jövedelmi szint alatt. A KSH 2010-ig közölte ezt az értéket, amely akkor még 37% volt. Azóta nem hozták nyilvánosságra ezt az arányszámot. Az általunk végzett számítások alapján 2014-ben 41%, 2015-ben 41,5% volt azok aránya, akik olyan háztartásban éltek, ahol a család nettó bevétele kisebb, mint a családra, háztartásra számított létminimum értéke.
Fontos megjegyezni, hogy a 37%-os mérték is nagyon magas volt, és ennek változására mindenkor reagálni kellett volna.
· általánosságban nyilván igaz az az állítás, hogy nem volt infláció 2015-ben Magyarországon. Ugyanakkor, ha már a létminimum alatt élők körét nézzük, sokkal árnyaltabb a kép. Az élelmiszerek ára ugyanis 0,9%-kal nőtt (a létminimumhoz kapcsolódó élelmiszerkosár értéke 1,2%-kal nőtt). Ez az elem teszi ki a létminimum alatt élők költéseinek 31%-át, miközben az inflációs kosárban ez csak 24,7% százalékos súllyal szerepel. Azaz jól látszik, hogy a napról-napra élő háztartások a bevételük nagyobb részét költik élelmiszerre, mint a statisztikai átlag.
· a KSH szerint nagyon intenzíven gyarapodott a foglalkoztatottak száma, ezért nem nőhetett a létminimum alatt élők köre. Valóban nőtt a foglalkoztatottak száma, hiszen 2015-ben 4,2 millióan, 2014-ben még 4,1 millióan dolgoztak. Az is tény azonban, hogy ebből 10 ezer főt tett ki közfoglalkoztatottak számának növekedése, és a maradék 90 ezer fő „valahol” talált magának munkát. Miután az alkalmazottak száma alig növekedett, ezért a mikrovállalkozások, önfoglalkoztatás, idénymunka, illetve természetesen a külföldi munkavállalás táján kell keresni ezeket a munkavállalókat.
A 2015-ben a munkaviszonyból származó béreket nem ismerjük, a KSH sem ismerheti, hiszen a tavalyi évről szóló adóbevallásokat még csak most nyújtották be az adózók. Ezért bátorságra vall azt kijelenteni, hogy a foglalkoztatás növekedése miatt nem nőhetett a létminimum és az az alatt élők száma. Ugyanis amennyiben valaki a mindenkori minimálbérnek megfelelő vagy attól csekély mértékben eltérő bérért talál magának munkát (nem beszélve a közfoglalkoztatottakról), attól még létminimum alatt élőnek minősülhet, különösen akkor, ha gyereket/gyerekeket is nevel és nem beszélve arról sem, hogy a minimálbér nettó értéke a létminimum alatti összeg.
· a KSH szerint jól érezhetően nőtt a családokhoz „kiáramlott jövedelem”. Itt érdemes megnézni, hogy ez a béreknél mit jelent. Ugyan 2010 és 2015 között 26%-kal nőtt az egy gyermeket nevelő családok nettója, míg a gyermeket nem nevelőké 23%-kal. Ez a különbség azonban csak és kizárólag 2010 és 2011 között keletkezett. Ezt követően romlott a gyermekes háztartások helyzete. 2011 és 2015 között a gyermeket nem nevelő munkavállalók nettó bére 16%-kal nőtt. Az egy és két gyermeket nevelő munkavállalók nettója pedig 13%-kal.
Az tehát az adatokkal nem támasztható alá, hogy a gyermekes családokhoz kiáramlott jövedelem miatt a létminimum nem változhatott. Az adatok 2015-ben azt mutatják, hogy a 18 év alatti gyermeket nevelő háztartások 58% van létminimum alatt. Ez a gyermeket nem nevelők esetében 31%. A legdrámaiabb helyzetben viszont az egy szülős háztartások vannak, körükben 75 százalékos a létminimum alatt élők aránya.
· lehetünk ugyanakkor megengedőek a KSH érveivel szemben és az SZJA befizetésekből származó bevételek alapján feltételezhetjük, hogy nőttek a munkajövedelmek. 2015-ben 2014-hez képest 6 százalékos volt ezen a soron a többletbevétel. Ez a többletről azonban – bár még nem ismerjük az adóstatisztikát – feltételezhető, hogy a jobban keresőknél, a legfelső jövedelmi ötödben csapódott le. Az elmúlt évek politikája miatt ugyanis nőttek a jövedelemkülönbségek. 2010-ben az egy fogyasztási egységre jutó jövedelmek eloszlásában a felső 20% és alsó 20% jövedelmeinek hányadosa 24,1 volt, 2015-ben 28,2. Azaz a felső kétmillió „köszöni szépen a segítséget”, míg az alsóréteg nehéz helyzetben van. Hiába van tehát jövedelemkiáramlás, ha ez rosszul oszlik el.
Véleményünk szerint a KSH korábbi években végzett létminimum-számítása egy értékes munka volt. Megszüntetésénél csak az érthetetlenebb, miért akarnak ebből hitelességi-vitát generálni, főleg úgy, hogy érveiket számokkal nem támasztották alá. Érthetetlen többek között azért is, mert a KSH által EU-s módszertan szerint számított szegénységi arány is nőtt 2010-hez képest 21%-kal (12,3 százalékról 14,9 százalékra). Most szólunk, ezt a számítást már nem lehet megszüntetni…